B. Nagy Kornélia: Népemért halok meg (Bajkai Gábor élete) (Tiszaföldvár, 1952) / 0132-1971

- 13 ott éltek Bajkai Gábor közvetlen környezetében teljesen hatása alá kerültek forradalmi lendületének. Azonositották vele magukat. így a családból is hü harcostárs fejlődött ki, kik szorosan fölzárkóztak a mozgalom mellé. Kevesebbet volt otthon, mert a szervezet különböző problémája elfoglalta. Hiányzott nagyon, de még sem helytelenitették hogy az otthon mellett sokat foglalkozik közüggyel, mert látták annak jelentőségét. Az idő multával a gyermekek is felnőttek. Rozália a háztartási munkákat végezte, és szőlőbe járt ki, hogy segitsen édesapjának. Sándor szintén cipészmesterséget tanult és hasonlóan jó munkás lett, mint édesapja. Szivesen vették vállukra az élet terhének egy részét,mert tudták ezáltal is szüleiken könnyitenek. 1908-ban nagy szomorúság látogatta meg a családot. Elvesztették idősebbik gyermeküket Rozáliát. A halálnál nem volt részvét. Nem néate, hogy mit jelent a családnak, a szülőknek a testvérnek Rozália eltávozása az életből. Nem volt többé köztük , nem beszélhettek vele. Nem maradt utána csak egy fájó emlék, mely fel-felsajdult az élet problémái között. A halál kíméletlenségét az idő mint a legjobb orvos gyógyította. Meglátta a Bajkai család , hogy nem lehet elmerengeni a mult felett, hanem a jelenben kell élni, alkotni, teremteni. így még fokozottabb munkával terelték el figyelmüket a szomorúságról. 1911 . október 26.-án ujabb változás következett be a családban. Megnősült fiuk Sándor. Feleségül vette •* Hő gye Máriát. A szülők nem akartak öregségükre egyedül maradni, igy arra kérték a fiatalokat, maradjanak velük, ne hagyják őket maguksa. Az ffju pár boldogan teljesítette ezt a kivánságot, hiszen nekik még áldozatba se kerül ilyen szerető szülőkkel az együttélés. Nem is beszélve arról, hogy milyen boldogság volt nekik, hogy szüleiknek örömet szerezhettek. A fiatalok életkedve a szülőkre is áthatott és visszaadta azt a vidámságot a családnak, melyőket a haláleset előtt jellemezte; de amely ügylétszőtt a gyásszal együtt örökre eltűnt. Ea az életkedv még fokozódott , amikor 1912-ben megszületett az első unoka Sándor. Milyen boldog figyelemmel hallgatták a kis fiu első gügyögéseit, amikor először mondta ki: mama, papa. Egészen átnedvesedtek a nagyszülői szemek Sándorka próbálkozásán , amikor azt a hosszú szót igyekezett kimondani: nagymama, nagypapa, és azt hogy szejetjek. / szeretlek. /