Borza Márta: Geomorfológiai megfigyelések a Tiszazugban (Tiszazug, 1969) / 0126-1971

A formák csapásirányát őseit az irányok adják. A hoaokfolosint sekóly mélységű ssélbarásdák ős alacsony garmadák tagolják. / BtYd állapot /. A gyernge reliefenergiájú honoktorületot egyhangúvá az toaei, ho_jr kevés as előbb említett foxna, s magasságuk 1*2 métert alig haladja aeg. P-* futóhomok tjpyüM A tiszazugi D-i liomokfel szint Tisza inoko-Tiazakür tTissaug-Tissasas-Csőpa-Csorkeszőlő késségek határvonala által közrefogott terület adja* Sokkal nagyobb hiterjedusö és sokkul jobban felszabdalt, nlnt az E-i homokfelaüln. \ Itt délen több pleisztocén futéhoaokfelssln kősó mélyebb 15ssös térszínek nyúlnak be. székből as alacsonyabb lossöa térszínekből emelkednek ki a futóhomokos buckák, mint pl. tógettfaalora, TÓpur tilalom, Órofíssfilő, Öreghegy, Kisasozonypuasta, Ak&sztéhe&y, Bába hegy stb. A D-l homokfelssln sokkal magasabb, mint as éssaki. Itt található Tlszasug legjogosabb pontja, a tis&okürtl határban, a 106 méter magas figetthalco. A relatív szintkülönbségek itt is 0sekélyek. Vannak magasabb úgynevezett kilátóhelyek, ugyanis a homokfelssln nyugati szegélyét a Tisza meanderel néhol erősen megtámadták és arány* log meredek lejtőt hoztak létre. Ilyen helyzetet mutat a hooiokfelszln a tiszaugi határban, sánta leány ere partján.