Botka János: Hagyományos búzatermelés Csépán (Csépa, 1969) / 0123-1971

A szántás A szántás ősi eszköze az eke. A vidacs-ek

e a legrégibb ekefajta a községben. Néhányat még közvetlenül az első világháború előtt is használtak, Ma már csak néhol lehet egyegy elnyűtt^ darabját megtalálni, A századfordulón jelent meg a S

ftck-ek

e. %y-két nagygazdának volt kettősekéje is, Bzt ugy készítették, hogy a gerendelyre kót ekevasat szereltek, igy vele egyszerre két barázdát lehetett hasitani. Általában három lóval húzatták. A XX. század elején különböző német gyártmányú ekék jelentek meg vidékünkön, A ma is használatos vasek

e két fő részből áll. Az egyik az eketa^ig

a. a másik az ek

e. A taliga részei a ta.1 iga tengel

y, a két ta.1 igakeré

k: a kisebb a ^skerék, a nagyobb a borozd

akeré

k. a tengelyvégen a tészn

i ás rajta átdugott t ajigaszög* a kerék kiesésének megakadályozására, a ta

f1igarud

: a taligából kiágasó rud, amelynek végére akasztott hímf

a. másként kisefa elé fogják a lovakat. Ha három vagy négy lóval szántanak a i osat 1(5lán

c is odakerül, melynek végére szintén kisefát akaszi tanak. Előfordult, hogy a lovakat nem egymás elé fogták, ilyenkor a taligarud végére 3-as, 4-es huzókisefá

t kapcsoltak, amelyekre lehetett akasztani az l-es hámfákat. A taliga további részei a vált

ó: a tengelyre sr.erelt, kilyuggatott vasiv, amely a rud, közvetve pedir; a barázdaszélesség szabályozására szolgál. A váltdszög

: egy láncon függő vasszög, a váltónak a tálig árudhoz való rögzítésére a kivánt lyukon. A koszor

ú: a tengelyre szerelt^ szárain lyukakkal ellátott U - alakú vasiv, rajta a gerendelyt tartó vánku

s helyezkedik el, amely a két vánkusszö

g segítségével a barázdamélység érdekében le-föl állithaté. A gyeplőtartó: a koszorú tetején lévő . / .