Botka János: Hagyományos búzatermelés Csépán (Csépa, 1969) / 0123-1971

A busa termelése \ A buza termesztése vidékünkön is már több évszázados hagyományokra tekint vissza, Ez talán a legismertebb, legtiszteltebb növényünk. Parasztjaink nagyon szeretik és magukhoz közelinek érzik ezt a növényt, A buza természetrajzi sajátosságainak magyarázatához kultikus hagyomány fűződik. v Népünk megfigyelte, hogy a buza,növény minden sásán /levelén/ van egy szakitá

s, a levél egy része mintha le lenne tépve. Ez a jelzés akkor keletkezett - mesélik mikor Krisztus Urunk egy nagy vizhe* ért, melynek partján legelt a buzábai egy ló. Krisztus Urunk kérte, hogy vigye át a vizén, de a ló igy válaszoltt Előbb majd jóllakok! No, akkor egyél örökké, de sose lakjál jól! - mondta az Ur. Tavasszal jól lehet látni a búzán, hol harapta el a ló, az pedig mindig megfigyelhető, hogy a szófogadatlan állat mindig eszik, de sosem eleget. Krisztus Urunkat azután az éppen arra járó szamár vitte át. A szamár éhes volt, és útközben a nádba harapott, de nem t harapta el a nád levelet, nem ette meg. Akkor azt mondta Krisztus Urunk: Áldott lógy, a jég hátán is megélj! Bizony a szamár nagyon igénytelen állat, alig kell neki valami, mégis viszi a terhet. Mások agy mondják, hogy mikor Szent József vezette a szamarat, amin Betlehembe menet a Boldogságos Szűz ült méhében a kis Jézuskával, egy nádason mentek keresztül, és a szamár megéhezett, ekkor harapott a nádba, de annyira sietett, hogy nem szakította le. Izóta látszik minden nádlevélen a szamár két főrhelye. Egyesek a ló esetét is Szent Józseffel hozzák kapcsolatba.