Botka János: Hagyományos búzatermelés Csépán (Csépa, 1969) / 0123-1971

-11A tábla felszántása után a forgót kell fülszántani. Ezt is lehet össze- vagy széjjelszántani. A forgó szántása ugyanugy történik, mint a tábla fogásainak szántása, csak itt a fogás keskenyebb, ^egtöbbször a forgó csak 4-5 méter volt . A forgó két végén az előrelátó gazdánál csak kevés föld maradt szántatlan. Mindjárt a föld szélénél kezdte el a szántást. Vagy a lovakat állitotta meg, vagy kocogott az ekével, hogy már a föld végén belevethesse. Vidékünkön általában két lóval szántottak buza alá. Kagy g izdák birtokain néha előfordult, hogy négy ló húzta az ekét. De nem volt ritka, hogy szegény emberek földjén egy állat küzködött a szurkos, száraz vagy éppen szikes földdel. Többször egylovas gazdák, főleg komák, rokonok összefogta

k, szövetkeztek egymással a nehéz napokra. A szántás nagyon hehéz munka, megviseli a jószágot és az embert egyaránt, A szántónak, aki mindig a kiszántott barázdában lépked, állandóan figyelnie kell, hogy jó irányban haladjon az eke, Ezenkivül egyenletes erővel kell markolnia az ekeszarrát* hogy egyenlő mélységben maradjon az ekefoj, egyforma mélyen szántsa meg a földet. így mindkét kszét az eke helyes tartására kell használnia. A lovak gyeplővel való vezetését ugy oldja meg, hogy p gyeplő; a nyakába akasztja. Ilyenkor a gyeplő egyik szára a jobb vállra, másik a bal kar alá kerül, és csak akkor rántja meg jobb vagy bal kezével, ha az állatokat jobbra vagy balra akarja elmozditani. Addig ag ekét egy kézzel fogja. » Külön gyakorlat és ügyesség kell fordulásnál az uj baráz« dába való beálláshoz. Sok gazdánál a legtöbb bibickocogó ilyenkor keletkezik. Ezek eltüntetése a forgó szélesebbre vé- '-'s - . _ > . telével történhet. Vidékünkön a szántást már a századfordulótól kezdve főleg