Teleki Julianna: Gabona- és jégvermek Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1966) / 0120-1971
Gabona- ás jégvermek Tiszaföldváron /: Készül t az 1966. évi XIV. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyüjtőpályázatra.: / Gyűjtőmunkámat abból a célból végeztem Tiszaföleváron, hogy lássuk: mennyire és mire emlékeznek még az idős emberek főleg a gabonavermekre, amelyeket ma már eredeti célra nem használnak. Jégverme is inkább csak egyik-másik közületnek van már Tiszaföldváron. - - - A gyűjtési munka meginditása előtt összeállitottam azokat a szempontokat, amelyek szerint kivántam ki&érdezni embereket. Sok kérdésemre már nem kaptam választ, de igy is elég szép anyagot sikerült összegyüjtenem a gyűjtőmunkám végén felsorolt idős emberektől. A kikérdezettek szinte kivétel nélkül emlé; eztek a gabonavermekre, legtöbbje közvetlenül, tehát látta is ezeket használatban. Kevesebb volt az olyan kikérdezett, aki csak közvetve, a nála még idősebbek elbeszélése alapján, emlékezett. Mivel a gabonavermek már véglegesen eltűntek Tiszaföldvár gazdasági életéből, ezért azokkal kezdem dolgozatomat. GABONA VEK V. £ K Tiszaföldvár legrégebbinek látszó gabonatároló ápitmánye a gabonaverem, vagy buzásverem. Ma már ezeket nem használják, de sikerült még eljutnom olyan udvarba, ahol magam is láthattam régi gabonavermet, ha erősen megrongálódott állapotban is. Eredeti belső alakját azonban még egészen jól ki lehetett venni. Gabonát már nem tároltak benne, mint mondták: pár éve burgonya vagy marharépa/takarmányrépa/ tárolására használták. A tiszaföldvári régi buzásvermek legutolsó, legtömegesebb felhasználása az I. világháború végén volt, de már nem a búza tárolására, hanem ruhanemüket és más értéíKkesebb holmikat raktak beléjük ás fedték le azokat, lehetőleg ugy, hogy ne lehessen észrevenni. így védték, mondták az öregek nekem, ingóságaikat a megszálló román csapatok ellen 1919ben. A visszaemlékezők szerint az ismert ver*mekét 1840-1370 között készitették zömükben. A vermek formája majdnem minden esetben azonos volt: felül kör alakú szük nyilás, alól többnyire körte alak. Káretekben azonban erősen különböztek egymástól. A méretek általában tükrözték a veremtulajdonos vagyoni helyzetét. így szegény parasztoknál, napszámosoknál, su^nná soknál, cselédeknél, "tengő-lengő embereknél" a verem felső nyilása kb. 1 méter átmérőjű volt, mélysége 1 méter, a fenák szélessége/átmérője/ 1,30-2,00 méter. A módosabbak verme másfél méter szeles nyilásu volt, a mélysége majdnem 3 máter, az alsó átmérő 4-5 méter is lehetett. Vermet csak erősen kötött"talajban" lehetett ásni. Tiszaföldvár homokos részein nincs veremmyom, mivel a homok laza szerkezete miatt rövid idő alatt, még az ásás ideje alatt, beomlott toolna. Nem is volt rá szükség a homokon, mert a homok nagy része évszázadokig legelő volt. Olvastam valahol, hogy Mária Terézia körában ugy akarták rászoktatni a Tiszaföldvárra telepitett jobbágyokat a homokon való szőlőtermelésre, hogy 10 évi adómentességet adtak az ilyen szőlőre, de még a XIX. század második felében is kevés volt a homoki szőlő. A vermet mindenki a maga portáján készitette. Tiszaföldváron tehát nem volt külön faluszél, mint ahogyan ez több faluban volt/Kunszentmártonban pl.^f ahol sorjában álltak a vermek. Ezt meg is kérdeztem
