Dr. Róna András: A Tisza geológiája (1967) / 0118-1971

- 5 t«rek. Az öntözőrendszerek kiépítése, éppúgy, mint unnak idején a belvízrendezés és folyószabályozás az egész tiszamenti tájterület átfogó rendezését kivánja amg s ez a feladat földtani alapozást kiván. A Szolnok-környéki Tiszatáj felszínek földtmi viszonyairól a következő vázlatos összefoglalást lehet adni. A közép-tiszai táj felszínének kialakításában a folyó ma^a s mellette a szél játszott fontos szerepet. A folyó homokot és iszapot-agyagot hordott és teregetett el lüktetőén, gyorsan változó sorrendben, a zól hullóporral fedte be időnkint a felszint. A hulló por az árvízmentes térszíneken néha több méteres vastagságban laza, porozus kőzetként maradt meg, az időnkint nedves ártereken kissé tömörebb rétegként. Az irodalomban ez a kőzet a lösz nevet kapta s irról nevezetes, hogy mészben gazdag,termékeny sárga talaj» a vizzel jól gazdálkodik: aránylac könnyen veszi fel és hosszan tudja megtartani. A folyóvízi üledékek rétegzettek, minőségük felülrő lefelé haladva sürttn változik. A löszanyag e területen két-három méter vastag - ritkán vastagabb - s eléggé egynemű, egynemű a futóhomok is ezt a folyóvizi homokból fújja ki a szél és elterelgeti, vagy összehordja változó vastagságban. A futóhomok igen egyenletes szemű, jól osztályozott; a szemek túlnyomó részének átmérője az 1-2 tized millimétert nem haladja meg.Kavicsot, durva homokot erre a te"ületre sem a Zagyva, sem a Tisza nem hord. Az iszap éa agyag a széles nagykiterjedésű ártereken különböző finomságú és plaszticitásu. Földtani viszonyok szabják meg a talajviz helyzetét. A talajvíz mélysége, tükrének ingadozása, mind a mezőgazdálkodásban, mind az építkezéseknél fontos. A Duna-Tisza közi futóhomokban a talajviz a felszín közelében 4H» 'vs zakós ingadozása 1-2 mét-rt ér el.