Dr. Varga Lajos: Adatok Bükkzsérc és környéke földrajzi neveihez (Bükkzsérc, 1968) / 0114-1971

— 2^ T észak felé a Hárskúti-lápába vezető, rövid, inkább lapos mélyedés, mások szerint / s ez látszik valóságos értelmesé sne)s/ a dél felé, a Pusztahegyre, Aranygombra nyíló keskeny völgy, aicit Dut-lápának is neveznek. A fénykő-láp '.nak /vagy out-lápánafc/ északi völgyfőjében régebben erdőőrház volt, ma néhány elvadult gyümölcsfa, romok, telepített fenyófa, stb. jelzik az egykori, idilli helyen, "procul negotiis" épült lakást. 51./ Iiüs kecskedél

y : "A fias kecskéket ott legeltették" mondták többen. Vegyes : magyar éa szláv szókapcsolat ez. Amikor keletkezett, még élő nyelv vol^A^tt beszélt szláv nyelv. A "fias" az ősi finnugor "fiú"-ból fejlődött /10.:925-92C./, a"kecske" szavunk honfoglalás előtti török eredetíl szavunk /3.:156./. A "-dély" a szláv "diel", "djl", "diely", stb. szavakkal kapcsolatos, hegyet, halmot jelent /39.:372-372./. Hogy a "dél" éa "dal" /néha : "dall"/ szavak azonos eredetiek lennének, bár semmiféle nyelvészeti képzettségem sincsen, de természeti fölera^zi alapon nem merném tagadni határozottan. Hazánkban a "-dél" utóöassetételű földrajzi nevek mind oéli lejtőt jelentenek, akárcsak a "-verS* utótag ! Próbáltam megszerezni a román pásztornyelv szótárát, de nem sikerült. SSelich János t.i. feltételezi, hogy enetie^ ebből származik a szó. Gazdasági földrajzilag ez nem lehetetlen, mert a román p4aztorok rrár a XIII.-XIV. században végiglegeltették a Karpáti-hegyrendszert a Léli-Kárpátoktól Üptóig, Arvaig, aőt Sziléziáig, de arra neat tudok adatot, hogy a hegykoszorú legbejaő vonulatain is legeltettek volna. A "kecske" szavunk helynévi összetételben először a XIII. század utolaó harmadában fordul elő, de hogy foglalkoztak kecsketartással a sátoros pásztor népek, — így köztük a tr.agyorok is, azt a népvántiorláskori, kelet felől jött népek sírjaiban talált állatcsontok is bizonyítják. Kár, hogy nincs feldolgozva százaléka san a csonti el utek száma állatfajták szerint, -bből t.i. megközelítő pontossággal lehetne következtetni az illető nép ál latállományának fajösszetételére is. Igen régi földrajzi nevek mutatják a kecske régi elterjedettséfét az egész Dél-Bükkben :Kecske-orom vagy Kecskésorom, Kecskekő, Kecskefar, Kecskefarazat, Kecakekőmál, Alaó- éa Felsű Kecskevár, Kecskés-gálya, stb.~ t - - Összegyűjtöttem más területekről egy c&oró "-dél" ösnzetételíí földrajzi nevet, legtöbbjén voltam is : mind dél felé néznek, s ez az"égtáj" jelentésben használt "dél" szavunk opur-török eredeti /3C.:43./. íme néhány a gyűjteményemből: Arenydél /Bükkaranyos/, Fíi«es tiél /Cl

elej/, Dáltető /Zemléni-hegység/, Puszta délő /Sátoraljaújhely/, Kis L.énes Léllő, Nagy Ménes fcéllő, Péllő sziget /Karcag/, Lobódéi /Szin/, stb. A "déllő", "-délő" szavak valónrínflleg a "delelő" szavunk összevonásából keletkeztek, tlelich