Dr. Varga Lajos: Adatok Bükkzsérc és környéke földrajzi neveihez (Bükkzsérc, 1968) / 0114-1971
- 2 e pattog, durrog égetés közben, nem Jtsz bel~lü jé égetett mész, inkább megolvad, szétfolyik, üvegesen megszilárdul, feleslegesen von el hőenergiát, megbonthatja a gondosan rakott boksa /vagyi bogsa/ egyensúlyát égetés közben üzétolv&dásával. A Perpác mészkőbányájában lerobbantott részkő nagyobb derabjsit hatalmas kalapácsokkal apróbb, 10-15 kg-oe darabokra törik, ezek adják a Lógta alsó, henger alakú falának anyagát, ezekből leez ft nagyobb, darabosabb ágetett mész. A kisebb, 1/4—1/2 kg-os darabokból épül & kiesé felfelé nyújtott félgömb alakú bogeatető. Lz már kiemelkedik a kemencéből, en^ek a boltozásához szükséges különösen jó statikai érzék. Ha készen van a bogsa, akkor a Hór-patak vizável gyúrható sárrá puhított "nyir-ok"-ból /hegyilössv"pogácsá"-kat készítenek. T:zek kb. 10-15 cm átmérojíí gombócok, majd ezeket "lepénnyé* nyoa.jak szét a két kez'Jkben, megforgatják a Hór-patakból vett apró kavicsosmurvás hordalékban, <nint ahogyan a rántott húst mindkét oldalán megforgatják asemlecoi'zaében, és ezekkel a "lepényekkel" légmentesen betapesztják a bogse kúpját. A kúp /inkább félgömb/ tetejére arasznyi-másfél arasznyi, agyagból formált bábut tesznek, lennek kiégése mutstja az égetés végét. Amikor a betapaaztás készen van, addigrn u kemencét is megrakják dorong-fával , hasábfávul. Ál ja petróleumos, olajos kócot dugnak és begyújtják a kemencét. Az égetés 72 óráig tart. A durva vörös fénytől a vér- és "tűzpiroson", különféle sárga árnyalatokon a majcnem hófehér színig izzítják a 0észkövet, majd hagyják kialudni, kihűlni. A kihőlés ideje az ed Betiebb /vagy "nagylegény ebb"/ mészégetőknél 24 óra, az óv«tosabbaknál 3C óra. T.i. a kész égetett meszet puszta képzel szedik lapos, széles, hosszában elhasított vesszőkből font kosarakba és úgy öntik a kemence mellé állított ekhós szekérbe. Kostaiár, a termelőszövetkezeti formában, kapnak ugyan bőrkesztyűt, üe kevesen használják, húzódoznak tőle...Idősebbek szerint "az az igazi mészégető, oki puszta kézzel uégzi s rakodást", így azután soknak a keze "rongyod", sebes, szakadozott néhány ekhós szekér megrakása után.- - - Az ekhós szakér azután elincul, két ló húzza, de Kcncták, hogy néha ökörrel húzalt-k. Irány : le az Alföldre, a Nyírségig, Csongrádig, a lunn-Tisza közére. A "meszes" arjacseréli az égetett meszet. I Ta elfogy a mé»z, hazajön újabb adagért, ezért az égetés időpontjai kötöttek, előre kiszámíthatók, hazajövetkor épper^eak pihennek kicsit ez állatok. lágy szekérre kb. 10-12 métbi mázsa égetett méaz fér el, a szekeret gyékényből sáriin font "ekhó" takarja félhengereson. Az ekhó vízmentesen zár. Hátul azéna, a zaboszsák, elől pokrócokon, subán ül a "meszes". Aki ugyanazok kai a lovakkal sílr&i járta az Alföldet, az visszafelé jó kereset, jó csere esetén jól berúgott, ott feküdt az üres szekér fenekén, vajgy ha búzát cserélt, a búzás zsákok tetején, de s lovak okosan hazavitték, be az udvarba. Ma józanul árt haza régebben első dol <( a volt
