Dr. Varga Lajos: Adatok Bükkzsérc és környéke földrajzi neveihez (Bükkzsérc, 1968) / 0114-1971

- 2 e értenek ibolya alatt,", de ® bükkzsérci kertekben inkább viola virul. 73./ Illmtrét-tet

ő :Bükkzsérci interjú-alanyunk a következőket mondta szokatlan bő be szád Őséggel : "Sok virág nő /t.i. ott/. Ilyen pl. a csengővirág, ami nem más, mint a gyöngyvirág. A görbeszuka téli virág, februárban nyit, fehér virága van. Muzsolya, tátogató, hagymáé növény, piros, fehér színbea. Idejárnak gombát szedni is. Itt terem a tinórju, pecegomba, csirkegomba, mérgező gombafaj a tüzea pirosgoo ba ás a kesorűgotrba". A "görb^'s^ka" és a "muzsolya" nevű virágokat nem találtam növényhatározómban. Amit én gyerekkorom óta "keserűgombá"-nak islerek, az ehető, fincjm gonba I Kajla, hullámos szélű, nagykalapé fehér gotr.ba az általam islert "keaerűgomba", aü.i nem is keserű. Az "Illatrét* /"Illatrét-tető"/ Bükkzsérctői nyugat-északnyugatra fekszik, a Szilvás-völgytől és^kra, a Vasbányától délkeletre. Az "illat" szavunk az "illanni" igéből származik, talán ugor eredetű / 3.: 133./. Az "illanni" ige a levegő mozgásával kapcsolatos anyagszállítást is jelent. Fenti esetben a virágok illatanyaga kerül a mozgó levesbe, d

e pl. a Puna-Tisza közén található "Illancs" nevű terület onnan kapta a nevét, hogy a szél könnyedén viszi-hordja a finom, aprósz-mŰ dunai homokot. Gunyoros értelemben is használatos volt, pl. Budapesten, a gyáiövezetben az "Illatos út", ami akaaztófahumoros utalés volt a bűzös gyárszagokra. Nea tudom, hogy nem idekapcsolódik-e az "illa berek, nádak, erek" kifejezés is, mert én ezt cs»k az "elillanűs", a"gyors eltávozás" értelmében hallottam, olvastam. - A "rét" szavunk ismeretlen eredetű /3,: 257./. 79./ Juhásakyt : "A juhászok ott itatják az állatokat". Bükkzsérctői északra, a Bükk-fennsík déli száie alatt, a Keskenybikk nevű északnyugat-délkeleti irányú kis rög északnyugati végénél, az Eger - Lillafüred-i műút mellett. A XIII. szkodban már helynévi összetételben szereplő "juh" szavunk talán finnugor eredetű, a "juhász" szavunk 14C-t-ban t&iik fel először írásban személynévként, köznévként a XVI. sz'zad közepén /3.*144./. A "kút" szavunk honfoglalás előtti török eredeti! szó /3.: 181./, a I>él-Bükkben majdnem kivétel nélkül "forrás"-t jelent a "kát" szó. - A juhászattal függ talán össze a sok "fertő" végösszetételü víznév is : a juhok fürdetése, amit gyerekkorom óta szerté az országban / sőt a határokon túl ia/ láttam. A Juhászkút és Bükkzsérc között itt is szerepel néhány "-fertő". Ugyancsak a juhászattal függhet össze a "£alókút", "Kalóhegy","K

0ló forrás" elnevezés is a Tárkány vize "Oldalvölgy"-i részében. A kallómalomra kellene gondolni, de a I>él-Bükkben mind a három név egy "l"-lel írt és mint nem nyelvész, ma tudom, hogy a "kalló"-ból lehet-e "kaló"? Okleveles és i^géazeti anyag dönthetné el, hogy a középkorban itt élt