Tárnyik István: Beszámoló munkásmozgalmi tevékenységemről (1971) / 109-1971

- 6 -mig a pénznek nem az lesz a szerepe, hogy mint értékmérő legyen csu­pán; továbbá dicsérőleg nyilatkoztam a szovjet kolhozrendszerről, és hogy munkatársaimat szerveztem a kommunista pártba. Szerencsére a kihallgatás után csak megfenyegettek, de nem bántottak. Ellenoen néhány hónap múlva Oehivtak katonának, es kivittek a Szovjet­frontra. Kifelé menet sok szétvert alakulattal találkoztunk, akik bi­zony nem valami kedvezően ny ilatkoztak a front helyzetéről. Ez na­gyon nyomasztólag hatott;, az amugysem valami nagyon lelkes harcosok­ra. Ezt a lehangoltságot igyekeztem kihasználni, s ennek folytán né­gyen megbeszéltük, hogy megfelelő alkalom adtán átszökünk a fronton a szovjet csapatokhoz. Négyünk közül az egyik szakaszparancsnok he­lyettes volt. . ' Közben szereztem magyar röplapokat, amelyeket a szovjet repülők szór­tak le, s ezeket szétosztottam bajtársaim között. A megbeszélés sze­rint egy szovjet támadás során megadjuk magunkat, vagy átszökünk. A dolog azonban forditva történt, mi támadtunk, s négyünk közül csak én maradtam élve, a többiek a támadás során meghaltak, én meg súlyo­san megsebesültem. 194-2. szeptember 22-én érkeztem haza Budapestre. A Mester utcai ideiglenesen berendezett kórházba kerültem, ahonnan 194-3. márciusban szereltem le, mint katonailag alkalmatlan. Alighogy haza kerültem, utána néhány hónapra, 194-3. januárban a kór­házba megkaptam az idézést, hogy január 29-én kelenjek meg a Markó utcai törvényszéken, ahol az ötös tanács tárgyalni fogja az ügyemet. Az idézésre meg is jelentem, ahol felolvasták a vádat ellenem, lénye­gében a vád azonos az előbb már idézett pontokkal. Az elnök ismertette előttem, hogy állam és társadalom felforgatására irányuló izgatás miatt idéztek meg, s beismerem-e az abban foglaltakat. Megmondtam, hogy azok csak részben fedik az igazságot, a többi elfer­­ditve, nem az igazságnak megfelelően van előadva. Abban az időben azonban megjelent amnesztiarendelet, mely szerint, ha valaki hat hónapos frontszolgálatot, vagy ha 75 %-os hadirokkant, vagy kitüntetésben részesült, amnesztia alá esik. Ezek a feltételek azonban nálam nem voltak meg. Fronton már a 2. hó­napban sebesültem meg. Kitüntetést nem kaptam, de mivel még kezelés alatt álltam, - hiszen felkötött karral jelentem meg a bíróság előtt - még nem tudhattam, hány százalékos rokkanttá fognak minősíteni. Emiatt a tanács nem tudott dönteni. így aztán az ügyész hozzájárulásával

Next

/
Thumbnails
Contents