Botka János: A csépai szőlőművelés (Csépa, 1965) / 0106-1966
- 43 ezután oedig minden permetezés előtt* Permetezésse l védekeznek a szőlőgomba betegségei ellen. Ilyenek a peronosadér a, lisztharma t ée a szőlőorbánc. A legveszedelmesebb szőlőbetegség, amely csapadékos időjárás esetén szőlőinkben felbessülhetetlen kárt okozi a peronoszpóra . Tavasszal-rendszerint májusban - amikor már az idő felmelegedett kb, 15 C^-ra, és kiadós eső is esett, a spórákban áttelelő peronoszoóra kicsírázik. Ezután ujbabb esők esetén a vizcseppekben mozogva a szőlő levélzetébe hatol. így fertőzi meg a növényt. Ennek nyomát sárgás olajfolt szerű elváltozások jelzik. A fertőzéstől sárgás foltok megjelenéséig tort a lappangási idő. ízután ujabb csapadék és kedvező hőmérséklet esetén megtörténik a peronoszpóra kivirgzása . A kivirági zás után ujabb fertőzések, ujabb olajfoltok jelennek meg, melyek r-ohamooan nagyobbodnak, majfl összefolynak, és a levél részben vagy egészében leszárad. A peronoszpóra szabod szemmel nem látható, a zöld növényi rész belsejében élősködik, ott pedig már nem lehet elpusztítani. Védekezni ellene nem könryü, jó gyakorlatra és szakértelemre von szUkség. A peronoszpóra rendkívül érzékeny a rézzel rzembon. Kipusztítani akkor lehet, mikor vizcseppekben van, és behatolni készül a növénybe, zért a szőlőt már előzőleg be kell permetezni védőszerrel, még mielőtt az időjárás a peronoszpóra kicsirázásáhoa megfelelő lenne, így hiába lesz kedvező feltétel a csírázáshoz, a vlzcseppben a védőszer feloldódik, és megöli az ugyanott csírázó spórákat. A peronoszpóra ellen tehát megelőző védekezést kell folytatni, a fertőzést és továbbterjedését kell megakadályozni, rert a regtámadott részt nem lehet meggyógyítani, az elpusztul. Üvel azonban a szőlő állandó növésben van, mindig
