Botka János: A csépai szőlőművelés (Csépa, 1965) / 0106-1966
- 41 Ahogy melegszik tavasz sor in az Idő, ugy nánok a szőlőhajtások is, ?'ayec gazdák a hajtásokat májusban, omika* már ások 20-30 cia hosszura nőttek, és már a kis fürtök láthatók rajtuk, átvizsgálják, és csak azokat a fajtákat hagyják meg» anolyoken fürt von, v&gy a jövő évi netnzésnél 02 ükség lesz ríjuk, A többi hajtást tőben letördelik. Amikor a hajtások nagysága eléri a 65-70 cm-t, akkor kerül sor ö kötösősr o. Kötözésnél a hajtásokat, a szőlővéőszöket ugy kell elrendezni és átkötni, hogy a tőke alsó részén a fürtök magasságiban a hajlások kidomborodva, tágasari álljanak, a tőke belseje szellős, levegőjártas lágyon, A kötés a fürtöket, leveleket ne szorítsa a hajtásokhoz, do a hajtások felső végét már szorosan fogja össze. Kötözés a szőlő karaasolását ie könnyebbé teszi. Kötözéshez felhasznált és még ma is használt anyag a sás, a kutcoricacsuhó, a káka és s rafia . Ezek közül a 3o-us években főként a áss, azután egyre jobban a kukoricacsuhé» a ^tözi a köté l volt használatos, A eáet a kgtöcés előtt pár nappal szelték a ^olttioz-i a vagy az ebbe balefolyé Kanálisba . A sás 50-60 cm. hosszú volt. / leezeáic után 1-2 nap alatt meghervadt ée utána jól lehetett vele kötözrl, A kukoricacsuhét, va.»y a kakori fahaja t a kukoricatórés ut ni fogatúko n szerezték be,4 fosztó után a megmaradt haját nem ették meg a jószággal, Iianatf a javát kiválogatták, 20-30 cm, átmérójü kis csumokbu összeszedték, és föltették a padlásra, leien az esti árákban beszélgetések alkalmával készítették belőle a k ötögő s vagy a kötőiét. A késsitén alőtt a kukorica!. Jut vizzal mersze: tölték, hogy megpuhuljon, A fr^Ögőcalrillá s is fejlődjön ée változáson ment át. Kezd tben a haja t csak ugy szálanként használták, de
