Barna Gábor: „… és boszorkányok pedig nincsenek” (1965) / 0100-1966

-41Kálmándon volt egy kaploayi ember. Oda járt a géphez, - J ' r Oszt Ittak. Az ember berúgott, de öntudatánál volt. Azután indult hazafele, ügy éjfél után volt már, Megyen egy pár méterre és látott egy embert, hogy az is meayen hazafele* Kiáltott neki, hogy én is arra megyek. Az is ment, de nem abba az irányba. Tudta az ember is. Meg is kérdezte, hogv hova megyünk. De az azt mondta mindig - gyere-gyere. Neki ' V * menni kellett. Beértek egy kis erdőbe. Ott volt egy teritett asztal, Hus, tészta, meg bor, ilyesmi volt rajta. Ahogy odaértek, a többiek azt mondták, hogy üljenek le, tartsanak velük. Az az ember boszorkány volt. öten voltak. Ittak jó darabig és a kaolonyi ember pár pogácsát és egy ü» * veg bort zsebre tett. Egyszer csak azon vette észre, hogy az öt ember eltűnt, egyedül Ül az asztalnál. Hoey hova tűntek, azt nem látta. Ő akkor elindult haza és lefeküdt. Hajnalodott már. Reggel mikor felkelt, elővette az üveget, hogy iszik belőle. Hát lóhugy volt benne. Hozzáfogott köpködni. Akkor nézi a zsebét, a pogácsát, abba meg lótrágya volt. Akkor mondta a feleségének, hogy éjszaka a boszorkányokkal • *' " '"•* * * . ' • ' • * volt. Román néni a tudományát Román bácsira hagyta, ahogy mondják. Román bácsi me* a kutyájára hagyta. Mikor meghalt, a kutya három napig ült a sírjánál. Többen is figyelték. de harmadnapra eltűnt. Biztos a boszorkányok vitték el. - . — A fentieket Réss Franciska 62 éves, kaplonyi /Románia/ születésű, kunszentmártoni lakos mesélte.