Barna Gábor: „… és boszorkányok pedig nincsenek” (1965) / 0100-1966

- 2 1 nem haltak meg, amig tudományukat át nem adták valakinek. /L.a 44-es történet./ - Az átadás \ ' akkor történt, amikor a boszorkány már haldoklott. Akkor kellett vele kezet fogni, ami által a másik ember is boszorkány lett. De ha igy kapott tudását nem használta, ő is hamarosan meghalt. /L. a 46-os történet./ Előfordult, hogy senki sem volt hajlandó kezet fogni vele. Ekkor seprűt adtak a kezébe és abba szállt át a tudománya. A seprűt később kemencébe ellették. így a boszorkányság megsemmisült. /L. a. 47-es történetben./ Azonban volt rá eset, hogy még seprűt sem ' " V ' adtak neki először, Olyankor sokat szenvedett, kinlódott, nem tudott meghalni. /L.a. 45-ös történetben./ - Ennek éppen ennek ellenkezőjét emlitette Pásztor Lajosné. Szerinte a boszorkány éppen ugy hal meg, mint más rendes ember. Csak ha tudományát át nem adta valakinek, az halála u* t * > tán megszűnik. /L, a. 48-as adatot,/