Barna Gábor: „… és boszorkányok pedig nincsenek” (1965) / 0100-1966

A boszorkány felismerése a luca-napi hiedelmek, szokások körébe tartozik. De ha a boszorkányról teljes képet akarunk kapni, ezt is meg kell ismernünk. *A boszorkányokat csak Luca-széken ülve lehet felismerni. De csak az látja, me*, aki a széket csinálta. Másnak nem jelentek meg, más nem tudta felismerni, meglátni őket. - Ebből látjuk, hogy a tizenhárom napig készülő Luca-széke ezzel a különleges tulajdonsággal ruházza fel kévr - f szitőjét. A történeteket olvasva két csoportot különböztethetünk meg. Az első csoport a tüz segítségével történő /régi néphiedelmi alak, a Luca-/ boszorkány-felismerési módot foglalja magában. - A másikhoz pedig a templomban történő boszorkány- felisraerésék tartoznak. - Vizsgáljuk először az első csoportot, A jelenés minden esetben éjfélkor tUrténik. Tizenkét órakor ül rá a készítő legény a székre, A 39-es történetben emiitett épület általában az istálló. - Majd a szék előtt tüzet kell gyújtani szalmából. Több esetben nemcsak előtte, hanem minden oldalról körülötte is. Az ilyen szalmával kerített kör alakú helyet hivják: vá

r-nak. A szalmát el is hagyhatják és bottal húznak maguk köré egy kört. - Mikor már ég a tüz, merően kell nézni a lángját. Akkor megje-r lennek a boszorkányok és táncolnak előtte. * • » /L.a. 38-as történetet./