Barna Gábor: „… és boszorkányok pedig nincsenek” (1965) / 0100-1966

sélő néni: - "ügy képzeltem, mintha álmodtam volna." A következő, a 36-os történetből több érdekes dolgot tudunk kihámozni. - Először találkozunk a boszorkány valamilyen segédeszközével, amivel a praktikáit folytatja. Ez pedig a skatulyában lévő kenőcs. Ha azzal bekeni arcát és két kezét, láthatatlanná válik. - Már egyszer olvashattunk varázslatos erejű mondókát. Hát itt is szerepel egy. Mégpedig a mesékből is ismert - Hipp-hopp! Ott legyek, ahol akarok! - Miután ezt a mondatot elmondta hangosan, eltűnt a szobából arra a helyre, amelyikre éppen gondolt. Ezt utána csinálta a gazda is. Azért sikerült neki, mert a hangosan elmondott varázsszót megjegyezte, a boszorkánykenőcsöt megismerte, amit csak a beavatottak ismertek. - Az útról nem tud semmit a gazda, mert alig tünt el a szobából, már meg is érkezett oda, ahol a tanyásnéja volt, olyan gyorsan repült. - De ott az ördögök majd agyon verték. Tehát itt is látjuk, hogy a boszorkányok nem engednek be a gyülésükre köréjük nem tartozó alakot. - Ebben a történetben találkozunk elős#r az ördöggel, mint a boszorkány cimborájával. Ezért van ott a gyűlésükön is.