Tüdős Sarolta: Tessedik Sámuel közgazdasági törekvései (1935) / 0099-1966

Azonban nemcsak népesség szempont jáboL találunk igen primitív viszonyokat a töröktől visszafoglalt területeken, hanem mezőgazdaság szempontjából is • Itt a török uralom után a gazdasági életnek újból élőiről kellett kezdődnie. A vármegyényi területekre elnyúló lakatlan pusztákon az első telepesek rendelkezésére annyi föld állott , amennyit éppen megművelni akartak s az évtizedek óta parlagon heverő föld ontotta a termést, a kövér legelő és rét pedig az állattenyésztés legintenzívebb formáját, a szabadé'g alatti állattartást is lehetővé tette. Ez a helyzet legszembetűnőbb volt a Harruckern birtokot képező Békés,ösongrád és Zaránd vm-kben, mélyeket ekkor neveztek el magyar Kánaánnak. A kisszámú telepesek a falu határának csak egy részét vették müvelés alá s ott évről-évre ugyanazt a szemes gabonát, búzát vagy rozsot , termesztették. Azonban az évtizedek óta pihent föld nem birta el minden gondozás nélkül ezt a rablógazdálkodást, 6-7 év múlva kimerült, mire a község lakossága a határ egy másik járását vette munkába. A gazdaság történet ezt a művelési módot a faluközösség legprimitívebb fajtájának nevezi^ mely Magy. or. többi vidékén ekkor már rég kiment a divatból a helyet adott az u.n. kétnyomásos és háromnyomásos, vagy fordulós rendszernek. Mindkettő még a földközösség tipikus gazdasági rendszere, amikor a határ megművelése a községet egységesen érdekli és igy azt a lakosság egységen megszabott terv szerint intézi. A primitívebb kétnyomásos rendszerben a határt 2 részre osztják , egyik fele parlagon marad, azaz ugar, a másik felét sors utján u.n. nyilasföldekre osztják, annyira , ahány gazda van a faluban . Amint ez a rész kimerül, az ugaron maradt földet veszik müvelés alá s az addig müveit részt pihentetik. A 3 nyomásos rendszerben a határt 3 részre osztják, az egyiket tavasszal, a másikat őszi gabonával vetik be, a harmadik ugarnak marad s ezeket a része, ket évente váltogatják .