Nagy Ilona: A Tiszazug gazdasági földrajza (Tiszazug, 1962) / 0097-1965

- 20 telepi tett fummi- és cipőgyár foglalkoztat ií»en aok munkást. - - A tiszazugi ipar térbeli olhelyeziedésére jellemző, hogy az Eszak-Tiszazug iparosodottabb terület. Ennek legfőbb oka az, hogy amig a táj három oldalról zárt, eddig az északi részhez nyitott "kapu" rezet. Ez a fekvési előny /:helyzet»i anergia:/ okozta, hogy a cipőgyár és a téglagyár idetelepült. - - - A mesőgazdaaági ipar a termeléshez igazodik. A malmok a búzatermelő területeken, a szeszfőzdék pedig e homokterületeken települtek. Ezután nézzük mag, hogy milyen tényezők teleltették a Tiszazugban az ipart. Elsőnek a Tiszazug északi határán: Martfiln települi Tisza Cipőgyárral szeretnék foglalkozni. A Tisza Cipőgyár országos viszonylatban is az egyik legnagyobb cipőgyárunk. A Föld csaknem minden részén isuerik készítményeit. *hhoz, hogy megértsük: miért települt pontosan oda a gyár, ahol van, röviden ismernünk kell történetét is. A gyárat két csehszlovák testvér: Bate Antonion és Thomas alapította. Nekik a csehszlovákiai Zlinben volt cipőgyáruk. Jellemző, hogy 1938-ban Zlin-ben 33 ezer embert foglalkoztattak, a cipőgyár mellett gép-, repülőgép- és varrógépgyáruk is volt. K csehszlovák tőkések jelentős tőkeérdekeltséggel rendelkeztek Jugoszláviában, Bulgáriában, RemáJrihában, Lengyelországban. A két Bata-testvér is szeretett volna gyárat alapítani Jugoszláviában, de ez a gyáralapitási kisérlet — egyelőre ismeretlen okok miatt — nem sikerült. Ekkor a zlini tizem egy részét áthelyezték Érsekújvárra. Fokozatosan beljebb hatoltak Magyarországba: az Alföldön szerettek volna gyárat alapítani. T3bb helyet megnéztek, igy Szolnokot, Szentest, Tiszaugot, de a kisiparosok és a földesurak tiltakozása miatt egyik helyen sem sikerült tervüket megvalósítani. - - - Szentesről Szolnokra utazva, megpillantották a Tisza Cipőgyár mai helyét. Ez az a hely, ahol a Tiszát a vasútvonal teljesen megközelíti, a területet a Tiszától csak a müut választja el. Forgalmi szempontból ez a hely rendkivül előnyösnek látszott. - - - A gyáraiepit si tervet önkéntelenül is támogatta a tiszazugi parasztok törekvése: megszabadulni a földesúri földeken végzett munkától, a cselédsortól iehát bőséges munkaerőre lehetett számítani. 606 kat. holdnyi területet azonnal megvettek Szobotka Pál földbirtokostól és 1941. év őszén megindult az építkezés kb. 200-250 munkással. A környékbeli parasztság szívesen ment az épitőmunkára, mivel ott jobb bért kapott a cseléd-, vagy sumcáskomr-enciónál és kérőbb is munkát remélt a gyárban. Az ÜZ«P épitéaa gyorsan befejeződött. Batáék egy hajó-kikötőt és egy repülőteret is terveztek, rie ez a terv a háborús évek miatt nem valósult meg. 1942. év nyarán cseh gépekkel szerelték fel az üzemet és igy a termelés megindulhatott. As érsekújvári üzemel együtt 1 180 000 pár cipőt gyártottak egy év alatt. 1942-ben az üzemet Érsekújvárról teljes egészében Martfűre helyezték, az igazgatóság is leköltözött Martfűre. 1944. elején 1343 munkással dolgozott a gyár. A II. világháború idején az üzem anyagbeszerzési nehézségekkel küzkött. Ugyanis a bőrgyártási kapacitás 20 £-os volt, a cipőgyártásé pedig 80 JÍ-os, ezért azután pótanyagokat is gyártottak. - - - A háború után, 1945-ban 200 dolgozóval indult meg a termelés, 1 nap alatt 200-300 cipőt gyártottak. - - - 1946-tól 1949-ig — az államosításig — a termelés és a munkáslétszám alakulását az alábbi táblázat mutatja: É v Munkáslétszám Termelés párban 1946 350 82 164 194? 503 297 000 1948 715 437 000 1949 866 679 000 Kezdotben újból bőrbeazerzési problémák vannak. A romeltakarítás közoen előkerült bőrök nngy részét felhasználják. A bőrbeszerzési nehézségeket is megeldotta az 1949. évi államosítás. Utána a bőrszükséglet nf-v részét az ország bőrgyáraiból