Dr. Tóth Dezső: Arnales Reformatae Ecclesiae Tiszakürtiensis (1949) / 0053-1964

-30­# Április vége felé elterjedt viszont a hire annak, hogy különleges kikénzésü terroristák érkeznek a faluba a közhatalom megszil-'r­ditására, Kmint/ ami oly nagy rémületet okozott, hogy a gróf e y elhallgatott jóak rója mér közölve is vcli : kész őt álruhában a szőlők kö t elrejteni. I ások foglalkoztak az elr jtés gondolataival. A gfőf kérdzőskööésér azonban a helyi direktórium kijelntette, hogy bárkit kész a terroroktél megvédeni. í.indeesetre a ónban, még sem került sor, bár a terrotisták valóban eljutottak Szelevényig s ott el is végezték a maguk d&tát , a kunszentmártoni Szesz tág­uradalom éles eszű intézője ám, neve elhaltatásával pessze, fél­revezető fenyegetőzőse' ét telefonált a szelevényi terrosistáknak a románok közeledtéről , mire azok gyorsan visszafordultak a Tiszán­túlra, u 'yhogy községünk ezektől is n;egoenekölt. De a román hadsereg közeledtéről szóló hir, hova-tovább valőnak is bizonyult, mikor Olasz , alig négy hetes kommunista uralom után „ k iürí té si kormá ny­b i ztos n ak lépett elő és április utolsó napjaiban rö^r minden HöTí~os 3lő jószággal tul a Tiszára » aranesolja a ntóti cseléd­sé/;et, de azok a pina parancsnak engelelmeskedést ke eken megtagad­ták. Skkor 01aaz Szolnokra rohant karhatalorért és olmi kegyes csalással a grófot is rá akarta bizni arra, hogytartson vele. A gróf derékfájására hivatkozva itthon maradt, Olasz pedig karha­talom nélköl érkezett vissza s az al, hogy már most az egész lakos­0 ság is vonuljon ö Tgra pontos-hid építésre. Természetesen már annyival •• inkább sem halhattak rá. mert a románok veszedelmes közeledtére maga Olasz is jobbnak látta, illendően elbúcsúzva a gfőftól, elmenekülni. A ro mán_ha dsere g első felderítő osztaga gájus 5-én érkezett a faluba sitt is maradt, miközben a v rös hadseregek ellen­állása csupán annyiból állott, hogy a julius 20-24 -i nagy végző­támadásokig a Tisza túlsó gátján cirkáló v rös katonák áll ndó 1 völdözésére veszélyeztette az éjszakák csöndjét s nyugalmát. Legtöbbet a templomtorony s szenvedett a puska­golyőktól , vaéa, valamint ugyancsak a Tisza-parton fekvő grófi kastélyban, lelkészíakon zavarta a biztonságot egy -egy eltévedt golyó. Zgy reggel holtan találtak egy román őrszemet a toronyban, akit ünnepélyesen el is temettek a református lelkésszel, raán román szokás szerint a temolom-kertben. Májas 27 .-én következett el a legsúlyosabb eret, mikor reggelre kelve a falu végére kiál­lított ugyancsak román katonai őrszemet nem találták a helyén, ] anem segélykiáltására a jőv 1 távolabbi vetésben bukkantak rá, s nem sokkal utána meg is halt. Pescariu, az aradi születésű s magyarul jól/bésél'/ beszélő helyi katonai parancsnok persze a helyi lakosságot fogta gyanúba , de a szigorú vizsgálat eredménytelensége gyorsan kitűnt. Srre másnap az összehívott képvisel testületi ta­gokat egyetemlegesen letartóztatta élén a gróffal és csupán a katona • ünnepí^yes eltemettetését várva * meg, mxnianpyi/ mindahányat hosszú kocsisorba Gyomára kisérte Pap Dániel ak 1 or román dandár­parancsnok elé.

Next

/
Thumbnails
Contents