Dr. Tóth Dezső: Arnales Reformatae Ecclesiae Tiszakürtiensis (1949) / 0053-1964
- 197Sőt a gyermekek h'tköznap reggeli templomi éneüéne is el^ardd , ^ mert 1901-ben mér a presbitériumnak viss a kell állítani e szokást. • Ugyanokkor az egyházmegye által ajánlott hétköznapi bibliama f^yai ázatok tartását mellőzmi tÜil , mert ad tg rom volt szokásban és résztvevők hiányában többször hiába próbálkoztak ra«ír azzal. Persze hogy régen sem volt szokásban, ez csak az akkor élők emlékezete szerint értendő, ha ellenben az egykorúak hiúságának lc.;ycz?<eté3éről voltwx szó , akkor a liberalizmus individuáli raus sokkol inkább ragaszkodott a régi szokásokhoz. Szegedy László 1902-ben javrsolta a presbitériumban, ho?ty az ezzel járó rendetlenéseg eltávoztatására töröltessék a z a régi szokás, hogy a nők, ne:, is a presbiterek , de a községi elől/árók urvacsoiázásakor felálljanak . /m a presbitérium elvetette a javaslattt , mert ugy gondolták hogy az elöljárók tekintélyének megóvása annyit megkíván. Árra azonban sx senki sem gondolt, hogy a templomban különleges megtiszteltetés ha ugyan embernek jáana is , el3Őbenaot az egyház vénei, a presbiterek arra méltók . ha volnának ! De még jellemzőbbek a temetési szertartási szokások s a vadházasság kör'il újra a újra felbukkanó kérdések. Igy 1885 nyarán Tálas Gábor temetésén a kántor énekes /gyermekek nélkül jelent, meg , ltfvén nagyvakáeió. iSzt látva a gyászlók, még szertartás megkezdése előtt kíméletlen szavakkal illetüék a kántort , halottjukon e-»etf ugyvélt sérelemért. Szük Károly legott n bírói székbe ül és dolijggenéeket szabályszerűen megidézve , a vád s védelem meghallgatás után , a presbitériummal , cint biró# sággol ff HMgaafcért • feddésre ítélteti egyben 50 kr. birságra ítélve mindazon szülőket is, akik jövendőben , vakáció idején aa nem gondokkodnak arról , hogy gyermekeik a temetéseken az szokott énéklésre megjelenjenek. Szöknek persze, dekora legjobbjainak sem jutott sz á eszébe , hogy a Csemegi-kocixre emlékezhető bírói eljárás még nem egyházfegyelem -gyakorlás , valamint az istentisztelet háborgatásáért kijáró állami törvényes előirásokbal fenyegetőés, mint az itllet indoklásából kitűnik . még nom segíti elő, hogy a temetési szertartás valóban istentisztelet legyen - a hivek buzgó közénoklésévcl. A búcsúztatók kérdésében viszont jó liberális szokás szerint olé/snok látszott a félmegoldás J 1839-ben a presbitérium eltörölte^ de annyit agy-makkor megengedett, hogy a kántor lefeljebb pár szóval emlékezzen meg a gyászolókról a kprporsónál , and. teiákfe továbbra is lehetőséget adott a kántor maga- megjátazánára ,! Hanem a vadházasok ügye még inkbb kitűnő alakalmat szolgáltatott Szűknek, kedvenc ténykedésének ,a bírói eljárosoknak lefolytatásához. Egyre-másra citálja presbitérium elé a megszeppent vadházasokat, sőt a közsági főbírót is az ilyenek oda igazítására kül'n felkéri. Persze a kivánt eredmény rendre elmarad , kivált, mikor 1884-benmaga a főbíró , Szabó József is teritéker kerül paránnálkodáe vádjáéval, mintmár előadtuk. Végeredményben jórészét azr? pl s' néprétejhez tartozó s a távolitanyákon , szőlőkben ^uru dalmakban lappangó vadházt-aok felkutatására a községi előljáró% Ságot s az uradalmi tiszteket kére:- keresi fel Szűk , mintlia bizony községi vagy uradalmi ügyről volna szó és mintlia a hívek látogatása lelkipásztori prudenciával vagy a tanyai istentiszteletek tartása, ismerttlen fogalmak volnának.
