Kozák Edit: Új világ harcosa - Ó Nagy Benjamin tiszaföldvári proletárvezető (1919) életrajza (Tiszaföldvár, 1952) / 0047-1964

- 4 hogy Oláh". A megkérdezettek szerint nincsen komoly alapja ennek az elnevezésnek, csupán ^iszaföldváron az a szokás már régóta, hogy az egyforma nevűm* embereket megkülönböztetés végett elnevezik valami könnyen megjegyezhető névvel. Ez valóban igy van és rengeteg családinak van valami mellékneve. Valószinüleg talamelyik nagyszülőről nevezték el "ű" - "Oláh" Nagy-nak a családot. Ennek még az egyházi anyakönyvekben kellene utánanézni. Ó. Nagy Benjámin, kb. 4-5 évet töltött el henteskedéssel. Ez» idő alatfc ezt a mesterséget alaposan ki+anulta. Mivel azonban nem rendszeres inaséveket töltött le, ezért segédlevelet neme* tudott szerezni. -Nyáron viszont bátyjaival kijárt aratni valamelyik Tiszaföldvár-környéki j uraság földjére. Nem látta azonban ezt az életet célszerűnek és véglegesnek. 21. éves korában már rendszeresen szeretett volne dolgozni és keresni, nem pedig a bizonytalanságban vergődni. Elhatározta* 1911. év őszén, hogy a szüreti birkavágásokkal pénzt gyűjt össze és felmegy Budapestre munkát keresni. Nagy szó volt ez abban az időben: a szegény zsellérfiu nagy fába vágta a fejszéjét. Elgondolását végre is hajtotta. Szilárd akarata volt, semmi sem tántorithatta el ettől az elhatározástői. - - Édesanyja eleinte nem akart belenyugodni fiának elhatározásába, fia azonban megmagyarázta elhatározása okát:" Itt tovább nem kóborolhatok biztos megélhetés nélkül. Felnőtt vagyok, dolgozaom kell. Célom van, egy percig sem marhatok Tiszaföldváron tovább!" -— mondta Édesauyj ának. Még ekkor nem tudta célját pontosan körülírni, meghatározni, ele érezte, hogy tennie kell valamit. Űzte valami nyugtalanság, gyarapodott benne az ifjúkori megalázottság, a létbizonytalanság. Ugy látta, hogy valami komoly szakmát kell tanulnia, meg kell ismerkednie a budapesti gyári munkásokkal akiktől lufcíaigMttii* útbaigazítást kaphat, akiktől tanulhat, akik tudatositják benne ösztönös megérzéseit III. rész Budapesten nem kapott "egyből" munkát. Kb. félévig kóborolt a fővárosban sok éhezés és lakásnélküliség között. Itt még sokkal többet nélkülözött, mint Tiszaföldváron. Nemegyszer alig tudta magát egyik napról** a másikra átmenteni ennivalóval* lakással. A főváros akkori szélein épült vágóhidakon segédkezett alkalmi munkásként, igy kapott néha némi keresetet, amivel továbbvitte életét. Hányódtatása közben, meg a különféle vágóhidakon sokféle ismeretségre tett szert. Megismerkedett; a hozzá hasenló nyomorult életű munkásokkal, akik alkalmi munkákkal húzták tobább nyomorúságos életüket és mentették meg az éhhaláltól egyik napról a másikra családjukat......Ezek a munkások Budapest külvárosaiban, rogyadozó, bűzös, piszkos, nedves viskóiban laktak valósággal állati viszonyok között.- - - A gyári munkások jó része is hasonló körülmények között lakott. Munkájuk a munkahelyre való utazgatásokkal kora hajnaltól késő estig tartott. Valóban holtra dolgozták magukat, s mikor hazamentek, örültek, ha levethették magukat ágynak alig nevezhető fekhelyükre. Az evéstől nemegyszer szinte elszoktak. Igy ment ez abban az időben napról napra. Ezek a szomorú körülmények hatottak az emberekre is. Gyengén ruházkodó, szomorú, fásult nemegyszer csontváz soványság gu emberek voltak. Gépként élték le igy életüket anélkül, hogy egy óráig is boldogok lettek volna. Az élet jobbik oldalát nem ismerhették meg. - Ezeket az embereket is arra tanították, hogy tűrjenek. "Az emberiség története folyamán ugy is mindig voltak gazdagok és szegények és lesznek is" mondogatták a gazdag gyárosok, akik elzárták a munkások elől a művelődés útját, valósággal beleszoktatták okét az alacsonyabb rendű életmódba. - Azonban a tőkés rendszer ha a maga korában fejlődést jelentett is nagyot tévedett akkor, amikor azt gondolta, hogy a dolgozó tömegek ilyen embertelen kizsákmánylásával maradandó'rendszert tudnak létrehozni. Éppen az ellenkezőjét érték el ezzel. A gyárimunkásoknak viszonylag kedvezőim volt a helyzetük a régi jobbágyokéhoz hasonlítva. Városokban éltek, ahol eleve több tapasztalatra, ismeretre tehet+ek szert. A gyárakban, bányákban tömörültek százával, ezrével. Megismerték egymás sorsát és meglátták sorsuk okait, is: a sors és az okok közötti összefüggéseket. Kialakult tehát az ipari proletariátus rétege, sueiyx amely felismerve helyze + ét, nem maradt meg a felismerésnél, hanem segíteni is a>art elnyomott helyzetén. Igy tehát a. tőkés rendszer^ saját maga termelte ki azt az osztályt, amely majd egyszer a tőkés rendszer bukását okozza.