Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963
- 3 Bevezetés . Munkálkodjatok, mig nappal von í Ez intés s2(51 mindenkinek, legkivál*képan pedig azoknak , kik ez élet delét túlhaladva, kik közé a már hetven éves életkorommal magamat is számítom, lassanként közelgetve látják föléjük eljönni az éj székét.,melyben többé senki nem munkálkodhatik. E*t meggondolva egyfelől, másfelől hallva és olvasva azokról a nagyszert! alkotásokról és műemlékekről, s némi részén közvetlenül is szaulélvén azokat, melyeKe* az édes magyar hazánk ezer éves fennállása, az egész mafjar nemzet által méltón megünnepel* millénluma, illetve ennek hatása hazánkban létrehozott j p fentebbi intés és a hazafiúi érzés engem is felbuzdfctot* egy ner s munkára : "Isza-Nagy-ítév község , mint születéshelyem, történeti múltjának megírására. Ez által én is egy szerény emléket kivártok állítani édes szülőföldemnek, a melyen aráink bölcsője ringott s koporsójuk hamvaikkal egyben itt alant, ezen közséf földjében, poriénak. Kedves nekünk e föld, melyre Őseink lábnyomai tapadtak f Áldott a tat lej, mel^ ősapáink vérétől van megázhatva ! Kellems nekünk a régi időkből való könyv, melynek poros, molyette leveleiről-, becses rí énünk azon néhány darab régi irat, a mely elavulva , elrongyolva csaknem elolvashatlan betűivel sok fáradtság után mond el valamicskét f l régi időkből, őseink s azok életéből, kik hozzánk vérség és hazafiúi köteléknél fogva közelebb álltak. A képzelet örömmel merül vissza azon nagy Idők sürü ködökkel borított tengerébe, melyb'] fel-fel csillámlik még egy nagyszerű emlék ; az emberi elme szívesen kutptjs nma régmúlt napokat, melyekből torig alázva bár , de fönségéből mit sem ve«zi 4ve, még megaláztatásában is büszkén beszól egy régi rom néma mohlepte kövaivel a mult idők szépségeiről, régi dicsőségéiről , duló s pusztító harcsairól, az idők kérlelhetetlen vandallsmusáról. A tpj asztalas bizonyitjB UI^yanis, hogy egyik nemzetség elmúlik és utána a másik következik. iindnyájunka* elhord az idő, eltemet az enyészet } „Hantra dül a pásztor, fütyörészve legelteti nyáját, De nem tudja, kinek hős pora® nyugszik alant." Az országok, birodalmak történetét muglrják az arra hivatott tudósok, ' a nagy embereknek, kivált hazafiaknak emlékszobrot emel a hálás kegyelet, de a kisebb helyekről és egyénekről hallgat, az irás. >edig ezeknek is megvan nevökkel együtt, t.alán nevökban is rejlő történetük és fontosságuk . így "isza-Nagy-Kévnek is. Azért azok az események, történetek, változások, alakulások, melyek időről-időre, már a mult századokban is, de kiváltképen a jelen XIX. században, áz ujjéébredét koraiakéban, a*, én életidőm alatt minden részen s minden téren , melyek az emberi életet környékezik, végbe mentek s a nevezetasebb családok, melyek itt laktak és jelenleg is itt laknak ; a kiválóbb emberek, a vo]t földes uras gok, elöljárók, tisztviselők, kik lt* s .erepel*ek és a kősóra működtek, nézetem szerint méltók az emlékezetben maradásra. Ezeket feljegyezni, a feledékenységtől, az enyészettől megóvni, a jelen s a jövő nemzedéknek tudomására juttatni és emlékezetben hagyni volt erőtlen is*yakeze 4em czélja jelen munkámmal, s ha ebben valamire mehettem, valami jó* va^y hasznosat : ugy elértem ciélompt.
