Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963

- 3 6 külön misga őrizett. Jelenleg már sem ménes, sem birkanyájak nincsenek. Minthogy pedig a mint már fentebb is emlitve volt a* úrbéres szántóföldeken sehol itató hely vagy i*ató kut nem lévén , sem a közös legelőn, e miatt R jószágot bárhonnan is c ""iszához kellett itatásra hajtani, mert ** eg<>sz n^gyrévi határban esek két kut volt, as is urasági földön, mig manapság már minden gazdának van sajá* ku'ja. A régi kösös legelőnek majd a í'ele viz/árta rét lévén, vol* idő, hogy az árviz sokáig állott a réteken, a magasabban fekvő földeken m*szárazság uralkodott, e mellé még tul volt terhelve jószággal is , olyankor nngj on bajos volt a jószág eltartása, ugy táplálgattak főkc'p a lovat és marhát kézből , a ki hogy tudta, 1665-ban a nagy szárazság miatt éhen döglött a jószág, többen odaadták messzeföldre a lovat és marhát felébe való kitartásra, a melyben ugyan nem volt köszönet, hbben az e ztendŐben nemvolt ugyen kint az árviz, de a helyett az úgynevezett alsó réten közmegegyzéssel a közöz legelőből felszántottak mintegy kétszáí holdat.— Itt megemlítem azt, hogy mindenféle szalmát a jószággal étettek meg, nem ugy mint ma , Kogy feltüzelik. A Jószágok télin való kitartása is néha nehezen ment, msrt. a réteket e -gyakori árvizek hosszabb ideig elboritvp. tartották és olyankor nagyobbrészt, kákát kevés hitvány gazt termett., ilyen téli időkben a jószág nagyon roszszul volt *áFlálható, s a miatt, sok része, kivált, a birkaféle elpusztult ; némelyek, a kik jobban tehették, messze'-b vidékekről szereztek vagy vattek jószágaiknak takarmányt . íiig az országban mindenfelé sok volt a közös legelő, addxig n-gyon soi pásztor ember, a kik között sok tolvaj volt , s loptak mindenfelé jószágot pz orgazdákhoz. E miatt nagyon kellett zárkózni és őrködni, főkóp a lovakat, agyes emberek , akármerre voltak kint a rcetőn, éjjelre lovaikat vagy erősen bebékósták, vagy a kocsijuk kerekéhez békózták, mégis volt rá ebo't , hogy ha máskéns nes? , levágta a tolvaj a ló lábáról a vasbékót, ésxmé^is ellopta a lovat. Az én gyermekkoromban is aniden évben egyre-másra lopkodtak hét-nyolcz d>rab lovat a javából, de loptak más jószágo

4 is és sok más lndeQt. Ilyen bajokkal járt régen a jószágtartás , a miktől ma már nyugodtan van a Jószágtartó emoer. Valamint kint. a szántóföldeken és a közös legelőn nehezen ment a jószágom itatása, ugy bent a feluban sem ment másként, mert kevés kut v lt a faluban, 'ávolabb helyekre hajtották itatni a jószágaikat, némely része meg ugy vitt helybe a jószágának. Nyári időben pedig, akármit is dolgoztak a faluban, a jószágaikat mindig a "iszára vitték megitatni, és akármiijankor bármi cioiogban való jövet vagy menet alkalmával A "iszához érve mindig megitatták a jószágokat. Minthogy jelenleg már mindenfelé vannak kutak, a "iszán nem it

atnak, A kéznél levő hámos lovaikat nyári és őszi időben bármi dologban voltak is, éjszakára miiidig elvitték legeltetni, többször tilalmas helyekre is, szóval ki hová tudta, ezt ra

a már nagyon kevesen, vagy majd senki sam teszi. A jobbágy embernek , ha abban az időben úrbéres fölg volt a kezén, majd mindnyájának a lakóházától külön, távolabb helyen volt szérüs va,jy *akarmányos kertje, "éli időben ott volt a jóazágn, oda kellett járni hozzá etetni és itatni, a kinek pedig tpbb jószága volt, as mindig ott tartózkodott. Szegényes istállóik nem voltak lepadlásolva és ha szükség volt világítani , a jószáguk elől kis edett izékkel tüzelve viiágitottak, legtöbbször azonban mint a czignnyok a sátorban, csak füstöltek, nem ugy mint ma, hogy mindenkinek a lakásánmál van a korszerűen épített leredlásolt istálló, még mellé a tanyáján is van alkalmas épülete és jó , többnyire kőkút, a hol többen állandóan ott laknak jószágaikkal együtt télen-nyáron, világitani * pedig világítóval, nem pedig tüzeléssel világítanak. Jelenleg már lovat, marhát és sertést tartanak, s ezek faj sásához az állam által adott vagy engedélyezett apaállatokat, kell az elöljáróknak nagy költséggel beszerezni.