Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963
- Üb Vígra Hők nullával megszűntek a nagymérvű nyomorgatrfgok és szenvedések, a melyeknek oly hosszúr*, nyúlt szomorú történetét kellett megírnom, a m«ly kis kössé Unton** és lakosaival szabadcágharczunkban, elbukásunkban és a későbbi Hőkben törté .t, a melyről már jelenleg nyíltabb kedéllyel mondhatjuk el j „Nincsen olyan ködös idő, i elyből nem válik jé idő !• VII. R É S 7. . Viss/^e rva ismét a régebbi időkre, milyen sorsa és állapota volt jobbágy elődeinknek, a kik földet mivoletek, a házas s házatlan zselléreknek a földes uraságok ha*alma alatt ? 1771 el r*t , mig rfjobbágytelksk országos törvény ál-al ki num lettek osztva a jobbágyok ál*al való mivelésre, a melyet többé n^m volt szabad az uraságnak a magáé köszé beolvasztani, az uraság rendelkezett azzal. Kényeke (ve sz rint elvett® ás odaadta annak , a kinek akarta, de vol t rá >set, hogy a terhes szolgalat miatt nam került rá munkás, s az esetben többször hever* a jobbágyföld mknkálatlanul, munkás nélkül* A jobbágyo szolgálata éá adózására nézve semmiféle mérték és szabály nem volt törvényileg kirendelve ; mindir az uraságok munkáját kellett nekik végezni, mint az igavonó állatnak és egészen lekötötte v^l• azon uraságnak, a kinek a birtokán születet*. / Lásd bővebben „A jobbágyok története Mafjyarországon" czimü munká*./ Később, mint az 5-ik részben is olvasható, l?71-b«n a jobbágyok munkatelj esitése t rvény ál +al lett szabályozva, a mely mellett magának is maradt valamennyi szabad ideje, a melylyel r.indelkeshetett\ Kzan törvényesen megszabot* temek ós szolgalatok teljesítése elődeink által la a^ilább elősorolt mócton történt : fc'.inden egy egész telek után kellett ssclgálnl évenkfcnt 104 kézi vagy gyalog napét és még ahoz négy hosszú fuvart tenni a határon kivül bárhová, még Butára is , a hol a földes uraság Mayerfl lakott. A kézi napokat lehetett , meg kelleít is , lóval , kocsival leszolgálni, de egy szekeres nap két kézi napszámba számitA 0tt . A kézi és szekeres munkákba mindenféle munkát, ami az akkori időben előfordult, kifogástalanul kellett teljesíteni. ízonkivül a munkált föld terméséből, valamint a bor, gyümölcs, bárány csirke, tojás és méhekbŐl kétféle dézsmát : kilenesedét a földes uraa ságnak, tizedét pedig az u.n. királyi dézsmát, a katholihus főpapok részére k«lle*t átadni. A d zsmát oda kellett szállitaniok, a hová parancsolták, a papok részére mindig valamely távoli városba vagy helységbe. ft gabona dézsmálásával sokszor megkéstek az urak, e végett sok kárt szenvedtek a jobbágyok, mart mig meg nem dézsmálták mind a két részről, aidig a jobbátry a magáéhoz nem nyúlhatott. 1836-iki országos törvények már javítottak a jobbágyok sorsán annyit, hogy a jobbágy ember kezéről nem vehet*e el az uraság a földet a mifcor n«ki tetszett, ha birt a attól a szdlgálatot és adót fizetni. Ekkor szűnt meg a hosszú fuvar és » papi tized is. A jobbágy ember kezén kenderföld is volt. Minden jobb gyi kenderföld egy dwnabfcarovri* *a ban volt, külön darabban a többi jobbágyi földektől. Ezen kenderföldektől azzal adózott, hogy az uraság saját kenderét kimérve adta oéa a jobbágy err.ber feleségének vagy női családjának, annak azt el kellett törni, s ugy beadni az uraságnak, "élen szintén kiadott nekik az uraság bizonyos mennyiségű kendert, azt meg kellett neki*, fonni és ugy beadni. Kapott még a jobkájy ember nádnyilaz* » » melyért tartozott kiszabott mennyiségű úgynevezett, t.akvanádat vágni és bevinni az uraságnak.
