Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963
- 22 3. Varga János , Beke Mihály ás én Major Bálint, Ki legfiatalabb , 18 éves voltam. A hadköteles fiatalokat. pedig beaorokták a rendes hadseregbe honvédnek. Később még több-több ellenség támadván szegény nemzetünkre, nevezetesen a hazánkban laké oláhok, tótok, az erdélyi szászok, a magyar korona alatt élő horvátországi horvátok és az osztrák császá-1 hadsereg telje erejével, folyt a véres és passtité háború mindenfelé az országban. Szükség volt minden emberre és pénsbeli segélyesésre, élelemre, fuvarozásra, és a megsebea sültek gyógyítására, ahhos való tépésekre és másféle emberi kési munkákra. Esekből nekünk is , e község lakosainak is teljesiteni kellett az elősoroltrkat. És a mi lakosságunk, valamint az ország minden magyar érzelmű iai.éja, hazafias készséggel teljesítettek mindent, községünk is több ízben a4° t t embert, lovat, nyerget., tiaennét lőf gyvert, öt kardot., négy pisz t.olyt., három lópokróczot, szóval a mi a községben volt, azt mind odaadta. Az önkéntan csapatokba pénzért fogadtak embert és azokat ruházattal elláták. Sőt egyesek is fogadtak igy fel embereke*. "öbbek között az apám Szendrei Ferenczet, az édes anyám t .-stvérbátjja Varga Miklós pedig Nyul János juhászbojtárt fogadták fal az önkéntes honvéd csapatékba. A szegény megtámadott hazát másként is mindenben segélyették, iénzben, gabonában adakoztak a haza oltárára, ki mivel segíthetett, készséggel segített. Kész kenyereke* ksllett többi* ízben rendeletre adni, néha ezer fontot is, hol többet , hol kevesebbet ; adni kellett még szénát és zabot is. A férfiak, a kik idahaza lehettek, egyrészök mint. kocsis emberek he'elni jártak l'val, kocsival 01a, a hol a hadsereg állott, a nagyobb városokba; másrészük pedig mint gyalogemberek sánczokat , utakat csináltak, a mely aár.cz omladékalban még ma is látható az úgynevezett Hegy-Kovacson a belső sápi réten. i • r férfiak ezeket háztüshelylk n kivül t eljesit féi , ad dl,: az aszszonyok és leányok a háti tüthelyen a szegény megtámadott haza védelmében megsebesült honvédeink vérző, fáj 6 sebeik gyógyításhoz szüksé'os téréseket csinálták a maguk által készített házi vászon elavult részeiből, malyek térésre alkalmasak voltak. E közben a mási. csoport ne aetőrségnek is menni kellett Jflndlschgratz osztrák fővezér hadserege ellen, mely akkor lassa város vidékét tartotta megszállva. ""Izénkét, ember indult el a rendelt helyre 1848 deczember 22-<<n igen kemény hideg, szeles Időben, két felé osztva , hat lovas és ha 4 gyalog, névszerlnt :Letz*.l István , Id. Ambrus István, ilajor üaniámln , Csordás János, M. kántor János ós líangyási JánoB, ezek gyalogosani lóháton pedig mentek, a kik alá egyesek adták a lovalkat és ledig : Szél József Setét János lován, Fehér Sá uel J.KÉ/vács letván lován, ^ápai Bálint Győző János lován, Major Bálint özv. kubinyiné asszony lován, Kenyő latnán Szödépjíi Sámuel ur lován és rKi yi Sándor Varga János lován. A windi sohgrnt.z hadseregét nem bírván a magyar haderő előnyomulásában feltartóztatni, Szolnokig nyomult a "iszáig, a honnan nagy erővel Czlbakházára rontott két isben la. 1849 február havában a aárazegl rétről kezdte a *"Í8za hidját erfs tüzeléssel ostromolni, de mind hiába, mert a özibakházán levő magyar honvédeink hősiesen védelmezték azt, sőt még mi több , a hídon át az ellenségre törtek és heves csata fejlődött kl közöttük a németek vereségével. íálly borzasztó volt innen tőlünk látni a rettenetes ágyúzást és a mint magasan repült fenn a levegőben a bomba, a gyújtó rakétli, a melytől Czibakházán több épület kigyulladt és íresrégett, mely szomorú alkalémmmk ide mihozzánk ls jöttek honvédek először Cslbakházáról egy ágyuvrl, a melylyel a sápi rétr'l , oldalról támadtáÜ a németeket, az ur-ynevyzett Nagykovács-sarokból l"tt 0k rájok, a mely a németek közt narry rémületet okozott. Később ismét akkor , több honvéd lovasság és gyalogság jött hozzánk ágyukkal az ostromló németek ellen, de azok már veszteséggel már visszavonulóban vol *ak. 5:kkor honvédeink a köaaégen kivül, a sápi. határ felől, még akkor a köalegelőn, a gy«i«n egy kevéssé letanyázva pihenőt tartottak; oda vittek ki nekik lakosaink enni és Inni valókat, csupán hazafiságból
