Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963
- 13 emléket hp yva maga után. 18f>6-ban ismét már harmad-!zben Csabai Gábor, a ki még mint jé tanitó közmegelégedésébe a lakosságnak 20 évig toljesitette hivatását, azután agg koránál fogva állásáról végkép lemondott 8 mint tanitó többet nem működhetvén, több időkön tett jő tgnitói működését tanítványai hálásan és méltón elismerték, mert elaggott korában segélyezésben részesitették, mig élt, évenként 20 véka gabonát adtak élelmezésére az eklézsia magtárából, halála utón pedig sirja fölé emlékkövet emelt a hálás kegyelet. 187f»-b«n Sebestyén Sándo-, a ki 20 évi t p nitói működése után vált mer a t Bni 4ói pályától. 1896-ban már két tanitói álláson két tanító működött : "óth Ferencz kántor-tnnitó és Horváth Imre tanitó ; jelenleg pedxg Szentmiklósi Syula kántoron! tó, a ki a 3 6 -ik osztáylbelieket tnnitja a fiu- és leánynemből ; a másik tanitó kovács Imre, az 1. és 2. osztályt tanitja mind a két nemből. Ezen fant megirottakkal is ismét a jelenkorig érve, végül még eg/szar az ide t artozók végett, vissza kell térni, hogy milyenek voltak a régi időkben az eklézsia! állapotok és abban a hitfelek eklézsia! fenyítéke. A régebbi időkben az eklézsia némi kevés gazdálkodást is folytatott, abból is fsdsste a szükséges kiadásokat. A prédikátorok / régi időben a papokat igy nevezték / vagy papoknak és tanítómestereknek /a tanitókat mestereknek nevezték/ konvencziós földjük külön nem volt, hanem valamennyi földje volt az eklézsiánk, azt mind az eklézsia miveltatte a hitfelekezetbeliek munkálásával, a mely módon a prédikátor részére két köböl őszi és két köböl tavaszi vetés mindenkép elmunkál va szemül beadatott, ezenfelül volt készpénz fizetés, só, szalonna, hus, fagg-u, méz, bor#, széna, nád, tűzifa, és a stóla, és még mikor a birkákat elkezdték fejni juniusbnn, az első fejés t ej valamennyi falkától a prédikátoré volt, a t ar ii» (j m eg» 9 I. n ej t padig mindenből felényit adtak. Itt megemlítendő az , hogy régente elődeink a mai időben fize*ett pártbért /abban az idffb n égybémek nevezték/ szintén fiiették, de még azontúl is viselték az egyházi terheket adakozásaikkal. Ősapáink vallásosabbak lévén, ma'ánadakozásoiból tehetségükhöz képest önkényt szépen adakoztak és némgsly részük haláluk után hrf-yományoZQtt és nuJrit vizek mellett lakók, a halászatból is segélyezték egyházuk't. A templomba menetelt nem ieen mulasztották el. As ott kitatt perselybe, főkép ürínemnokon, a legszegényebb is utolsó fillérjét j. s betette. A földmivelés mellett azonbn máskép is 'azdálkodtak. Az eklézsia mészére marhákat neveltek ós tartottak, több izben az urasági korcsmáka* haszonbérbe vették ós némelykor adománykén* is megkapták, azokban bort mérettek, a melyből jövedelmet vettek ; ilyenfélékből is fedezték a kiadásodat és tartották fenn eklézsiájuket. &z<k után lássuk, milyenek véltak adózásaik az eklézsia részéről. A régebbi időkből az* lehet kátni, hogy országos adót nem fizetett az eklézsia, hanem ezen könnyítés mellett nagyon rájuk volt utalva hitfaIsink főbb iskolákoláinnk és az ezokb«n levő tanulók segélyezése, az országban széjjel levő hitfeleink templomainak épi'ésére vnló adakozások , minden ftnnepnapon a kiküldött legátusok és az azokksl kijött szegény szolga tanuló gysamekek fizetése, ezenfelül a szuplikáns diákok időnként való megkeresésük folytán azoknak tett adományozások, szdvál a vallásüldözések szomorú korszakában protestáns hitfeleink vallásuk fenntartására semmiféle alappal nem birtak, senkitől az országból segélyt, nem kaptak, sőt a meglevő vagyonuktól is megfosztattak, nehéz sorsukban mindenkép J>da lette* szorítva, hogy egymást támogatva, segélyezve tarthassák fenn nagyon szegényesen magukat., s az ily módon való segélyezések elől a mi eklézsiánkn^k sem lehetett abbsCaz időben elzárkózni. Az ed-tig fal tártak mellett , mint fentebb omlitv. van, hogy ősapáink vallásosabbak lévén , a vallásból! dolgok ellen vétőkkel szigorú fenyítékeket alkalmaztak. Ha valamely házaspár a házastársi életet sértő hüUenségi kihágást követe*• el , azt az eklézsia elöljárói maguk elébe idézve, szigorúan megfen lőtték azzal, hogy bizonyos időkig, a mtólt érdemelte, a templomi
