Szabó Gyula: Visszapillantás a Tiszaföldvári Polgári Társulati Alap egy évszázados történetére (1837-1937) (Tiszaföldvár) / 0023-1962

- 7 13-én 1847. Mtgos Báré Ur Kegyes Földes Urunk 's Atyánknak legalázatosabb szolgái ^földvári Elöljárók az Ínségbe enyhülést nyert lakos társak nevökbe is Akár a szájhagyományt fogadjuk el igaznak, akár pedig ez Írásos dokumentumokat, az kétségtelen, hogy a bárót az adományozásra legendásan jó szive, humánus gondollkozása sarkalta! Az alapítólevél. Ezt az indulatot, tükrözi vissza az itt, szószerint közölt alapítólevél szövegezése is : „Méltóságos Aszódi Szabad Báró Podmaniczky János ür EőMéltósága , a mostoha idők csapásit, mellyek leginká-bb a szegénységet nyomják, mint Atyáskodó földes ür szivére vévén, enyhíteni kívánván, az emberiség sorsába forrón résztvevő, soha meg nem hálálható indulattal segi teniakarván "isza-Földváron a szűkölködő emberiség javára állandóan fel maradandó Szükséghombárt létesített ; nagylelküleg a Martfűi pusztán , a mult 1837-ik esztendőbe termett őszi és tavaszi életjéből 5oo csomókatönkényesen ajánlván: hogy ezen nagy szándék sikerülhessen, annak állandóságára, következendő rendszabályok gondolt.at.nak iítetxii alapul tépetni Uradalmi Kormányzó ""ekintetes Makay Ferenc helybeli lelki pásztorok, miszt. mudós Kassay János és Horváth Sámuel Uradalmi Kasznár Nemzetes Eördögh Ferene Urak, s Elöljárók által: 1. Ezen kegyesen ájánlott őszi és tavaszi élet már ellévén nyomtatva, verembe le is töltve, de nem egészen feltisztázva, mihelyt az idő engedi, fel fog szeleltetni s magok hasznát nem kereső, felebaráti szeretetekről ösmeretes két felügyelők számadások alá fog adattatni. 2. Ezen felügyelők, a népgyűlésen fognak választatni olyanok

T-kikről remányleni lehet, hogy fáradtságokért semmi különös jutalmat nem kívánnak és mint hogy ezen keresztyén kötelességeiket, embertársaikibri iránt való szeretetből teszik ezen hivatal viselésére, egymás után több Esztendőkbe nem is kénszeritődvén, egy eszténdő elteltével szá molni kötelesek, amikor helyikbe mások választódnak. 3. Hogy agabona, a valódi szűkölködőknek, de egyszersmint ollyanoknak adattassak ki költsön fejébe, kik a kivett mennyiséget, a segedelmező tár csalódása nélkül, az alább meghatározott pótlékkal vissza adják. Minthogy pedig a tanács lakos társait inlább ösmeri, szükséges, hogy agondviselők csak ennek helybe hagyása meliett osszák ki a számadások alatt levő gabonát. 4. A szükség hombárból kölcsön ki osztandó, minden egy köböl gabona fél vékával, vagy is 18 itczével szaporítva méressék vissza, még pedig illendően meg saelelve és tisztítva. 5. A kiadott gabona minden külömbség s kifogás nélkül a legközelebbi uj termésből, a pótlékkal együtt bé vétettesen, részint azért, mivel a számadás minden Esztendőben meg történik, részint azért mivel a hoszszabb elmaradás, sok kedvetlenségeknek kútfeje, minden esetbe ezen tár ezen czéljának akadálya lenne, ugyan azért: 6. Nem kívánhatván, hogy aífelügyelők, kik csak felebaráti szeretetből vállalják martokra a terhet, hetekről-hetekre a Raktárnál legyenek, szükséges Szt, Mihály napjától Mindenszentek napjáig, a heteknek bizanyos meghatározandó napján a bemérés

4 véghez vinni, s ezen napot közönséges ki hirdetés által a lakosokkal tudatni. 7. A hombár gondviselői két Lajstromo* kötelesek tartani, az egyikbe a se edelem nyújtók nevei, s a kiadandó gabona mennyisége másikba a kölcsönzők nevei és a be adandó gabona részes és összes summája, külön rovatba pedig mindennek neve után , a pótlék írassék, még pedig agyügyübb számadás kedvéért, minden segedelmező maga írja be, mind két Laistromba a nevét, a ki vett vagy be adott gabona mennyiségével e-