Szabó Gyula: Visszapillantás a Tiszaföldvári Polgári Társulati Alap egy évszázados történetére (1837-1937) (Tiszaföldvár) / 0023-1962

- 25 gunkat régen s pénzt kellett előteremteni, felemeltük a pótadót. Most negyvenhét százalék Hálunk a pótadó, én pegig amondó vagyok , hogy határozza el a képviselőtestület : legyen jövőre he

+ven vagy nyolc van, de csináljuk meg azt a járdát. Mert a pénz csakúgy elmegy, a hasznos beruházások pedig kifizetődnek. Nem kell attól irtózni. Minden esztendőnek mag van a maga kiadása s ha az ember megerőlteti magát , elbirja azt... így beszélnek, egymásután, s egy hang sincs, amely ellentmondana. Csodálatos , különös nép ez:világos, tiszta gondolkodású, adakozó, bőte qyerü, a haladó időkkel együtt-lépő, olyan emberek kerültek ki a soraiból, minfWa néhai való P. Nagy Gábor, aki kúriának is beillő házát, hatholdas telké+ adta ajándékba a községnek, hogy abból népkirtet csináljon, vagy más szo iális intézményt a falu számára. Minden tempóssága mellett is vállalkozókedvü, gyorseszü fajta-, közötte például nem tud megélni a zsidóság sem, hiszen a tizenháromezer lakosú községben mindössze száz egynéhány lélek a zsidó, az se foglalkozik kereskade lemmel, inkább iparos, meg vásározó. Ez ainép megszokta, hogy maga intéz ze sorsát s akármit mondanak róla, akárhogy szeretnének gyámkodni fölötte, nem igen szorul rá se tanácsra, se gyámkodásra. kár, hogy az országben csak igen kevés TiszafŐldvár van . . . Dövényi Nagy Lajos. így ünnepelte meg 1937. augusztus 22-én a *iszaföldvári Polgári "'ársulati Alap Létesítésének loo-ik évfordulóját.