Szabó Sándorné: A martfűi Tisza Cipőgyár története 1941-től 1960-ig (Tiszaföldvár) / 0017-1962
-9anyag volt és amikor Japán a legjobb gumitermelő vidékeket elfoglalta, a szövetséges hatalmak fokozatosan rendelkeztek a guminak müuton való gyártására* Az ipari felhasználásban a természetes gumi hajlékonyabb, nyújthatóbb, szakit ásra ellenállóbb, mint a műgumi. A műgumi viszont toagyobb elektromos ellenállóképességgel és kopással szembeni ellenállással rendelkezik. így cipctalp gyártására elsőrendűen alkalmas. Hogyan jutottunk el a gumi cipő gyártáshoz ? /: 16 .:/ Az első gumi lábbelit az Amazonász folyam menti bennszülöttek készítették kizárólag saját céljaikra. Persze kezdetlegesen. Az agyagból készült cipőformákat a fa nedvébe már+ották, maji megszárították. Ezt az eljárást többször is megismételték, amig a cipő kívánt vastagságú rem lett.. Az első í^umicipők 1823-ban kerültek piacra Bostonban; ezeket az indiánusok gyár*o + +ák. Az 1830-as években kerültek Európába az első gumi cipők piacra, amelyeket egy Hancog /:Hercog ?:/ nevezetű kereskedő készített kaucsuktej, kréta, gyapjuszál és szén keverékéből. Még 1883-ban is nagyon kezdetleges állapotban volt a gumicipők gyártása. Ebből az időből jegyezték fel, hogy J.M. Hood a USA-ben készült bőreipőket küldött Braziliába, hogy azokat ott guminedvbe mártva, vízhatlanná tegye. Az első vulkanizált gumi cipők 1890-ben készültek el. A gumi lábbelik gyártása eredetileg Amerikában és Oroszországban terjedt el, majd tért. hódított hazánkban is. A Martfűn létrejött gumigyárat már régen tervezték, de 1947-ben jött létre és a következő évben megkezdődött a termelés. Mégy ugyancsak 1947-ben megkezdődött a II. számú csarnoképület újjáépítése, majd a 10© személyes intemátusi épület munkálatai is erősen előrehaladtak, ""öbb munkáslakást tettek lakhatóvá. Szociális téren igyekeztek a vállalat anyagi helyzetéhez mérten a dolgozók érdekeit szolgálni. Majd a kijavított üzemi étkezés és a kibővített egészségház nagyobb mértékben állt a dolgozók rendelkezésére. Nagy súlyt vete+tek az ifjúság sportnevelésóre is, ahol országos viszonylatán is elismert eredményeik vannak. Az államosítás Az 1949-es év döntó fontosságú fordulópontot, jelentett a vállalat éledében. Ekkor hajtották vé<»re az államosítást. Az üzem ugyan már 1945 óta nem volt tőkés tulajdon, mivel a csehszlovákiai anya?állala + a zlini Bata Részvénytársaság már 1945-ben álla®é«iáá« alá kerül*, bár ez még itt Martfűn észrevehetően nem éreztette ha +ását, mivel a vezetés továbbra is a régi tőkés viszonyoknak megfelelően történt. Sem központi tervezés, sem központi irányítás nem volt. Az állaaositás kormányrendelet értelmében tör+ént. A Minisztertanács törvényjavaslat-tervezetet fogadott el mindazoknak az ipari üzemeknek az államosításáról, amelyek 1946. augusztus 1-én, a törvény hatályba lépésének napján bármikor 100, vagy annál több munkást foglalkoztattak. Ezzel egyidejűleg a Minisztertanács két rendeletet fegadett el* Az egyik rendelet kötelezi a törvény-javaslat tervezetben emiitett vállalatokat arra, hogy a jelenleg foglalkoztatott munkavállalók létszámát és azt az időpontot, amikor 100, vagy annál több munkavállalót foglalkoztattak: haladéktalanul jelentsék be. A másik rendelet az ilymódon állami tulajdonba kerülő vállalatokhoz a Kormány ált al kijelölt vállalatvezetők kiküldéséről szól. Nógrádi elvtárs /:!•.:/ hangsúlyozta, hogy a hároméves terv sikerének biztosítása érdekében feltétlenül szükséges volt ez az intézkedés. Rendkívüli nehézségeket okozo+t, ho<*y egyes magánkézen lévő vállalatok a *erv ellen dolgoztak, a beruházási és termelési célokat igv nem lehetett elérni.
