Dr. Varga Lajos: Adatok Tiszaföldvár történetéhez (Tiszaföldvár, 1959) / 0005-1959

-5Szolnok várát és igy Tiszaföldvár is török terület lesz. 1553-ban megszervezik a törökök a Szolnoki szandzsákot. Ez a Budai pasalik /:=skormányzóság:/ legnagyobb szandzsákj a* 133 évig állott fenn ez a szandzsák és volt közigazgatási szervezete a rabló kizsákmányolásnak, amit a török végzett a hódoltsági területen. Ezt a rendszert nevezte el Marx Károly "kannibáli gazdálkodás"-nak. Ti szaföldvar törökkori, de talán már a népvándorláskori települése is a .mai Tabán /rlobány:/, a mai Tanácsháza környékén lehetett egészen a mai Sánc utcáig, amelynek helyén egyes rége'szek és történészek szerint népvándorláskori védőárok húzódott le a mai Srakady-féle háztól /:özv. G. Papp Imréné lakása:/ a Sánc utca nyugati végéig, az "alj"-ig. Ezt a védőárkot mélyitették és szélesiteUék ki a török korszakban, hogy legalább a kóbor rablók, tatárok meglepő támadásai ellen valamennyire védekezni tudjanak. Nyugatról, keletről és északról akkor még mocsárvilág vette körül az ősi Tiszaföldvárt. Itt kell majd részletesen foglalkozni azokkal az alap nélkül való népi hiedelmekkel, amelyek szerint Tiszaföldvárt pl. földalatti alagút kötötte volna össze Szolnok várával, vagy ha ennyire nem is, de az ősi település szélén sok alagút volt, amelyek a védelem céljait szolgálták volna olyanképpen, hogy széles szájjal indultak ezek alulról a település felé, majd elkeskenyedtek annyira, hogy csak egy ember tudott kuszva-mászva közlekedni és a felülről lévők az ilyen embert könnyű szerrel ártalmatlanná tehették. Rengeteg legenda van ilyen harcokról, alagutakról, de élő emberrel még nem beszéltem, aki ilyenben lett volna, vagy tudna ilyet mutatni. Mindenki az apjára, nagyapjára, vagy még régebbi "forrásokra" hivatkozik. Mindez lehetetlen, hiszen a korszerű technika századában is problematikus lenne egy alagút elkészitése Tiszaföld várról nemhogy Szolnokra* de még Martfűre is. Elfelejtik, ill. nem tudják, hogy a Tisza szabályozása előtt a tiszaföldvári lösz-félsziget szélén még mocsár volt, tehát a talajviz jóval magasabban volt, nem lehetett ott semmiféle alagutat létesiteni. Minden mende-mondának csak annyi az alapja, hogy Tiszaföldváron sok volt a buzaverem,,erre vannak okleveles adataink is, és későbbi épitkezések során ezek egyes részeire akadtak s ezeket képzelték "beomlott alagut

aknak" . Szerepel Tiszaföldváron is Rózsa Sándor, aki szintén alagutakon tünt el az üldöző pandúrok elől. Az emiitett buzavermek azonban fent épültek a nagyjából árvizmentes löszfélszigeten. A XVIII. században, 1783-ban, -— elkészült II. József császár korabeli pontos katonai térképen /:az u.n. "Josephinische Aufnahme"-n:/ Tiszaföldvár északi, keleti és nyugati széleinra mai "Sziget" és "Csesz-árok" felé, a Tabán alatt és a "Haleszek" nevü mai szántóföldi terület felé mocsár volt, vizjárásos területek és a mai római katholikus templom környékétől a malom felé szőlő, gyümölcsös, szérűskert, házi rétek, beépitetlen területek voltak. /:A térkép fényképmásolata megvan a Tiszazugi Földrajzi Muzeum leltárában.:/ A török kiverése idején, amikor Szolnok várát újból, de mostmár véglegesen visszafoglalták a töröktől, Tiszaföldvár újból elnéptelenedett. 1701. és 1703 kőzött újból telepiti Forgách Simon földesúr, aki, hogy eredményesebben csalogathassa Tiszaföldvárra a jobbágyokat más vidékekről, 3 évi adómentességet eszközölt ki számukra. 1703 után Tiszaföldvár , Rákóczifalvával együtt, a Rákóczi-család birtoka. Nem véletlen tehát, hogy idősebbek elbeszéléséből arról értesülünk, hogy régebben házépítkezések alkalmával igen sok réz "libertás"-t találtak. Az 1703-tól 1711-ig tartó Rákóczi-féle szabadságharc idején Tiszaföldvár megint csak elpusztul, néptelenné válik. A kiszélesitett és kimélyitetfSánc" nem védi meg. /:Ezt a Sáncot különben csak a XIX. század végén temették be véglegesen.:/ 1711 után III. Károly király a labanc báró Podraaniczky-családnak adja Tiszaföldvárt és környékét;Telki telket, Martfűt és Homokszállást. 1721-ben 23 protestáns vallású jobbágycsaláddal kezdik betelepiteni Tiszaföldvárt. Közülük 10 család Eeves megyéből jött, a többi Egyekről, Herepről, Madarasról, Kisújszállásról, Karcagról. Ezek egy része azonban 1728 és 1733 között továbbvándorolt Törökszentmiklósra és Mezőtúrra, mert ott kedvezőbb anyagi feltételek voltak. Ezek pótlására 1734-ben az Aszódon lakó földesúr, báró Podmaniczky János, Kiskőrösről hoz Tiszaföldvárra telepeseket. Ezek azonban továbbvándorolnak Békés megyébe, mivel a földesúr a szabad vallásgyakorlatot nem tudta nekik biztosi tani. T.i. egyházilag ez a terület az egri érsekséghez tartozott, s onnan a papok sürün zavarták a tiszaföldvári evangélikus jobbágyokat. /:Tiszaföldvár XVIII. századi betelepüléséről szép, Ízléses, szines térképpel rendelkezik a Tiszazugi Földrajzi Muzeum. Mérete: 61-szer 85,5 cm. Ezt meg lehet csináltatni kisebbre is a történeti munka számára.:/