Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Wolf Dezső nyomdász (1881-1944)' könyvkereskedő Wolf Dezső családja a Délvidékről került az Alföldre. Édesapja, Wolf Vilmos 1867-ben Magyarkanizsáról települt Hódmezővásárhelyre, ahol házasságot kötött. Wolf Dezső a család harmadik gyermekeként 1881-ben jött a világra. Gimnáziumi tanulmányai után nagyapja mellett sajátította el a kereskedés alapjait, majd Szolnokon a nyomdász mesterséget. Ezután segéd volt Pécsen és Budapesten. Az 1910-es évek második felében került Kunszentmártonba, s itt legidősebb bátyjának, Móricnak a századfordulón nyitott üveg- és porcelánüzletét vette át, amelyet nyomdával és papíráruval is kibővített. Az első világháborúban az 5. honvéd gyalogezred kötelékében harcolt az orosz és az olasz fronton. Az első újság, amelyet már az ő nyomdája adott ki 1911-től, dr. Kovács József lapja, a Kunszentmártoni Újság volt és 1917-ig szerkesztették. 1918-ban dr. Dómján Jenő ügyvéd megalapította a Kunszentmártoni Híradót, amely 1944 szeptemberéig jelent meg az alapító, majd 1925-től dr. Mezey Lajos, 1940-től pedig dr. Barna Domokos ügyvédek szerkesztésében. Wolf Dezső szakmai érdeme az is, hogy ez az újság a Kunszentmártonban eddig kiadott hírlapok közül szerkesztésének és tipográfiai jellemzőinek köszönhetően a legjobb hetilapnak minősíthető. Foglalkozott könyvkiadással is, amelyek majd mindegyike mára pótolhatatlan helytörténeti ritkaság. így Wolf Dezső szerkesztésében és kiadásában jelent meg 1928-ban Veress János visszaemlékezése, a Régi idők fakult írásai, 1929-ben a Kunszentmártoni Hősök Albuma és 1936-ban a Dósa-Szabó-féle Kunszentmárton története I. kötete. Foglalkozott képes levelezőlap kiadásával is. Az 1935-ös járási faluszövetségi kiállításon bemutatta az addig a városról készült mintegy 90 féle levelezőlapot, valamint a Kunszentmártonban sajtótörténeti értékű gyűjteményét. Működése során fontos szerepet töltött be a város kulturális életében. Községi képviselőtestületi tag volt, alapítója a Kereskedők Körének, amelyben a jegyzői tisztet ő látta el Garay György elnöklete mellett. 1944 júniusában feleségével és leányával együtt ő is deportálás sorsára jutott. A nyomdát a már megelőzően is ott dolgozó munkatársa, Lázi József működtette tovább az 1949. december 31-én bekövetkezett államosításig. A patinás Wörner és Fiai márkájú bécsi nyomdagépet felbérelt suhancok szétverték és fémhulladékként értékesítették. Forrás FEJÉRVÁRY József 1929. Vásárhely története családok tükrében. Hódmezővásárhely. 688-689. o. Dr. SCHEFTSIK György (szerk.) 1935. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Pécs. 1 14. o. Kunszentmártoni Híradó 1935. szept. 29. XVIII. évf. 39. sz. Id. Lázi József visszaemlékezése 1 Itt mondok köszönetet Kőszegfalvv Ferenc nyugalmazott tanár úrnak szíves információiért