Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Szekula Jenő (1880-1970) író A Bács megyei Kula községben született 1880. december 29-én. A budapesti egyetemen jogot végzett. Irodalmi pályafutását a Budapesti Hírlapnál kezdte: tárcákat, novellákat írt. 1914-ben bevonult katonának. 1916ban, a háborúban szerzett súlyos sebesülése után a Belgrádi Hírek c. katonai lap szerkesztője lett. A Tanácsköztársaság idején a forradalmi kormányzótanács elnöki osztályának sajtóelőadója volt. A Horthy-korszakban érdekfeszítő, változatos témájú romantikus regényeivel csakhamar népszerűségre tett szert. Regényeihez felhasználta az ókori történelem adta témákat {Akvinkum, 1922 ; A római nő és a rabszolga, 1927 stb.), másrészt bácskai és háborús élményeit (A zombori százszorszép kisasszony, 1922, Éden a pokol felett, 1928, A tűzbenger, 193 1 stb.). Néha a fantasztikus ponyvaregény stílusában írt. Színes és szórakoztató meseszövése ellenére népszerűsége éppen a komolyabb tartalom hiánya miatt csökkent. Az említetteken kívül ismertebb könyvei voltak: Novemberi éjszakák. Költemények (1901); A fekete báró (1913); Dr. Pokol '(novellák, 1919); Ezüst álarc (1920); Bolondvár (1921); A faltörő kos (1924); Kóbor rémek (1927); Négy asszony bolondja (1929); Ősemberek (1930); Az eszkimó lány (1932); A palánkai vadludak (1935); Féltékenység (kisregény, 1938) továbbá a Hét kun c. regény (1930). Ez utóbbi műve számos kunszentmártoni és tiszazugi vonatkozású környezetleírást tartalmaz, ill. ez a vidék szolgál a regény háttereként. Szekula Jenő három regénye, száznál több elbeszélése cseh nyelven is megjelent. Forrás FALU Tamás 1970. Emlékezés Szekula Jenőre. In: Élet és Irodalom. 4. sz. MIL Magyar Irodalmi Lexikon. 3. köt. (Benedek Marcell főszerk.) Budapest MÉL Magyar Életrajzi Lexikon. Harmadik, kiegészítő kötet. (Kenyeres Ágnes főszerk.) Budapest