Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)
Radies 1 István (1667-1762) bíró Radies Istvánról, aki 1762. február 22-én hunyt el, a halotti anyakönyvi beírás magyar fordítása így szól: „Radics István az a híres és lelkes férfiú, aki 46 évvel ezelőtt ezt a helységet plántálta, életének 95. évében elhunyt". Eszerint valószínűleg 1667-ben született Jászapátiban. Ifjú ember volt a törökellenes felszabadító háborúk idején, s betöltötte ötvenedik életévét már, mikor a jászapátiak kunszentmártoni kirajzását megszervezte és vezette. A „Megszálló levél" kisbíróként említi, ami azt jelenti, hogy nem lehetett túlságosan vagyonos férfi, ugyanakkor a korabeli községi ügyintézésről esetleg közvetlenebb tapasztalatokkal rendelkezhetett. Mindenesetre Jászapáti lakói előtt volt tekintélye, hiszen sokan csatlakoztak hozzá, elfogadták a korosodó férfi vezetését. Kunszentmárton megalapítása után több ízben is bíróvá választották, amely „nagy tisztességgel s anyagi előnyökkel járó" hivatal volt. A település megalapításán, a községi élet megszervezésén és megindításán túl ez a korszak az önmegváltást, a redempcíót s az ezzel összefüggő határrendezést, a gazdálkodás megszervezését jelentette. Erre az időszakra esik az első középületek, az első templom felépítése, az 1739-es nagy pestisjárvány, amely olyan nagy pusztítást hozott az emberéletben. Valószínűleg - az akkori szokások szerint - a templom kerítésében, azaz a fallal övezett templomkertben, a korabeli temetőben temethették el, véli Dósa József plébános. Síremléke sajnos nem maradt fenn. Emlékét Kunszentmártonban ma utca őrzi. Radics István személyéhez kötődik a kunszentmártoniak hagyományos, egykori máriaradnai zarándoklatának megindítása is. Az eseményt - a máriaradnai kegyhelyen bekövetkezett csodás gyógyulások és a kegyhely történetét elbeszélő - „Világos berkeshegy, avagy Máriának az Isteni Malaszt anyjának Kegyelmes Képe, melly Nemes Magyar Országban, a Radnai Hegyeken naprul napra Isteni malasztokkal világosodik. Temesvár 1773." (ill. Vác, 1796.) című könyv beszéli el. Az eset még 1726-ban történt, amikor - a leírás szerint - Radics István már két éve olyan súlyos lábfájásban szenvedett, hogy csak mankóval tudott járni. Egy éjszakai csodás álomlátása után kereste fel a Boldogasszony máriaradnai kegyhelyét, ahol a kegykép előtt három napig ájtatoskodott, misét mondatott, s Mária közbenjárására meggyógyult. Ennek emlékezetére mankóját otthagyta a templomnak. Csodás gyógyulását a 19. századi helyi hagyomány is számon tartotta. Forrás Dr. BARNA Gábor 1994. A mai Kunszentmárton megalapításának története, A „Megszálló Levél". Kunszentmárton Nevét a megszálló levél egyetlen ízben Radits formában írja.
