Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Nagy Sándor (1885-1958) cukrászmester Nagy Sándor fiatal koráról keveset tudunk. 1885-ben Kunszentmártonban született. Édesapja a szűcsmesterséget gyakorolta, édesanyja Kakuk Etelka volt. Két leánytestvére után ő volt a harmadik gyermek. Hat elemi iskolai osztályt végzett, majd Zsibrita Mátyás mézeskalács-bábosnál inaskodott. Nagy Sándor nem elégedett meg mestere tudásával, évekig vándorolt, míg megtanulta a torta, a linzer, a cukorka, a grillázs stb. készítését. Későbbi sokoldalúsága a mesterségben ennek köszönhető. 1902-ben Králl András csongrádi cukrásznál lett segéd, majd Mezőkövesd, Szeged, Budapest cukrászműhelyei következtek. 1906-ban már Scharpf Károly cukordíszmű és cukorkagyárában dolgozott. Tanult még többek között Zólyomban, Érsekújváron, Berettyóújfalun. 1909 szeptemberében indult haza Léváról hétévi vándorlás, tapasztalatszerzés után. 1909 végén üzletet nyitott a Zsinór úton. Műhelye a Deák Ferenc utcában volt. Segítője és társa Vígh Ida lett, akit 191 l-ben vett feleségül. Ettől kezdve ő szolgált ki az üzletben. Egyetlen fiuk (szül. 1912-ben) az apa nagy bánatára banktisztviselőnek tanult, és nem folytatta a szakmát. Nagy Sándort 1914-ben vitték el katonának, s szakácsként szolgált a 29. gyalogezredben az orosz, román, olasz fronton. Idehaza felesége és egy Benke nevű segéd irányítása alatt tovább működött az üzlet. 1918-ban hazajött, s a műhelyt rögtön az üzlet mellé telepítette. Cukrászdája egyre népszerűbbé vált a helyi lakosok és a Tiszazugban élők körében. 1939-ig mindent kézi erővel végeztek a műhelyben. 1940-ben - nem sajnálva a pénzt - Wertheim fagyasztógépet, majd ostyasütőgépet vásárolt. Vállalkozó, modernizálni vágyó szellemét mutatja, hogy már 1920-ban központi fűtést vezettetett be az épületbe. Kunszentmárton és a környékbeli falvak cukrászainak egész nemzedéke tanult ki Nagy Sándor keze alatt. Saját családjában hét cukrász követte a mesterségben. Ma tanítványának fia, Talmácsi József viszi és fejleszti tovább a mesterségbeli fogásokat. Tagja volt az Ipartestületnek, alapító dísztagja az Iparoskörnek, a Kereskedelmi Kör pártoló tagként, a Polgári Iskola alapító tagként tarthatta számon. A mester mondásai szállóigévé váltak, s utódai napjainkban is idézgetik: Tiszteljétek a szakmát! Minden ember annyit ér, amennyit produkál! Nagy Sándor 1942 februárjában vonult nyugalomba, és átadta üzletét sógorának, Vígh Istvánnak. 1958. augusztus 14-én, 73 éves korában halt meg Kunszentmártonban. Forrás PUSZTAI Gabriella 1993. Kunszentmárton első cukrászmestere. In: Múzeumi Levelek. 71-72. Szolnok