Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Dr. Cseuz Imre Cseuz Kálmán (1874-1948) malomtulajdonos A családi hagyomány szerint ősei Erdélyből származtak. Kereskedőnek tanult, s 1889-ben szabadult fel a segédévek után Mosonban. Később Szentesen dolgozott mint szatócs. Katonai szolgálatának letöltését követően saját üzletet nyitott a Rákóczi utcában (a Romhányi Imre-féle ház helyén). Füleki Máriával kötött házasságából négy gyermek született: Kálmán, Gyula, Emília és Mária. Szervezőkészsége, valamint a Tiszazug gabona-feldolgozásának szorító szükségszerűsége eredményezte azt, hogy 1910-ben korszerű malmot építtetett helyi és a tiszazugi szabad tőke bevonásával. Az Rt. tagjai kereskedők, bérlők, földbirtokosok voltak. Az akkor korszerűnek számító berendezés műszaki színvonalát jelzi, hogy 140 lóerős szívógázmotor adta az energiát a napi 440 mázsa kapacitású őrléshez. Tíz megyére terjedt ki a malom felvevőképessége, s 35 családnak adott kenyeret az egész évben végzett folyamatos működése. Emberi kvalitására jellemző, hogy az első világháborúban a 29. honvéd gyalogezred katonájaként harcolt a szerb fronton, s ott vas érdemkereszttel és jubileumi emlékéremmel tüntették ki. A malom alapítása, irányítása mellett épületanyag és tűzifa kereskedést is nyitott. Sertéshizlalda egészítette ki a kereskedői tevékenységét. Korának előrehaladtával a malom irányítását fiára, Gyulára bízta, aki Drezdában és Szászországban szerzett diplomát és végzett mérnöki munkát. E sorok írója a negyvenes évek elején még találkozott vele és vásárolt is nála, abban a néhány négyzetméteres Rákóczi utcai kis üzletben, ahol 30 évvel korábban kezdte munkásságát. Egyszerűen és szolgálatkészen mérte a kocsikenőcsöt éppúgy, mint az 5 dkg savanyú cukrot, mintha nem is egy emeletes, nagy kapacitású malom tulajdonosa lett volna. Elete a vállalkozó szellemű, eredményes, majdnem a nulláról induló üzletember egyik szép példája. Forrás DR. SCHEFTSIK György (szerk.) 1935. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Pécs. 105. o. A Cseuz család visszaemlékezése