Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)

Szabó István: Turcsányi István a múzeumalapító

Ettől kezdve már megduplázott erővel és egymást lelkesítő szándékkal, energiával alakították Kunszentmárton kulturális arculatát. Még a kívülállók is csak csupa pozitívumot tudtak felsorolni aktív korai időszakáról. A Scheftsik-féle vármegye-ismertetés például azt közli, hogy Turcsányi István „...1899ben született Mezőtúron. A polgáriskolai tanárképzőt 1923-ban végezte Budapesten, majd Kunszentmártonban kezdte meg tanári működését, ahol 10 év óta a „Kunszentmártoni Híradó" munkatársa, a mezőgazdasági rovat vezetője. Ugyanakkor tagja a Frontharcos Szövetségnek, a Stefánia Szövetség helybeli fiókjának, a NEP körzeti titkára és a búzaversenyek egyik rendező titkára."

11 A tanári feladatain kívül végzett munkálkodásai közül a búzaversenyek szervezésével - mint olvashattuk a Scheftsik idézetből - és növénynemesítéssel is foglalkozott, de ehhez mérhető „nem iskolai" feladatának a lapszerkesztő munkát tekintette. A két területet nem választotta szét - mondván - azok nem zárják ki egymást, sőt bizonyos tekintetben össze is fonódnak, „...nem volt kis munka amit a lapnál végeztem! - mondta. Tizennyolc évig egy hetiújságot szerkeszteni! Mert Mezey Lajos, mint felelős szerkesztő csak a vezércikkeket írta meg, a felesége pedig az apróhirdetéseket szerkesztette össze, a többit nekem kellett megcsinálnom tizennyolc éven át minden héten szombat délig... De a nevem nem volt benne az újságban hosszú éveken keresztül." (Csak 1936. augusztus 23-tól 1938. július 17-ig írták fel a lapra főmunkatársként a nevét.)

12 Turcsányi István feltehetően itt, a lap fő-fő mindeneseként szerezte meg azt az íráskészséget, amit aztán később, nyugdíjasként, életének egy újabb a honismereti pályázatok készítésének időszakában bőséggel kamatoztatott. Akkor, amikor saját kutatásaira, levéltári búvárlataira támaszkodó terjedelmes tematikus köteteket állított össze, olyanokat, mint a szolnoki Damjanich János Múzeum Helytörténeti Adattárában található dolgozatok. Tanártársa, Józsa László véleményéhez csatlakozhatunk ezen impozáns címlista olvasásakor, aki úgy vélekedik, hogy nyugdíjas pedagógusként is egyik „...legfőbb alkotó tevékenysége az írás maradt. A pusztaistvánházi ásatásoknál szerzett fiatalkori tapasztalatait, néprajzi eredményeit a Damjanich Múzeum által meghirdetett pályázatokon hasznosította. Több rádiós vetélkedő forgatókönyvét készítette el. Tanulmányokat írt a szentmártoni céhekről, a szűcsmesterség történetéről, népi gyógymódokról, összeállította a község fejlődésének krónikáját. Valódi polihisztor volt, aki matematika-fizika szakos létére otthonosan mozgott a történelemben, irodalomban, régészetben és néprajzban egyaránt. Megyeszerte ismert népművelő munkája előbbre vitte szülőföldünk történetének, kultúrájának megismerését."

13 Eredményes munkálkodásának természetesen a legtöbb visszaigazolása a tanári szolgálattal kapcsolatos. „...sajátkezűleg készített fizikai kísérletező és szemléltető eszközeit nemcsak az iskolában hasznosította, hanem mind népszerűbbé váló előadásai alkalmával is"

14 - emlékezik vissza Józsa László. Mikor 1946-ban létrejött Kunszentmártonban a Jászberényi Magyar Állami Tanítóképző Intézet Paraszt Dolgozók Tanítóképző Intézete tanárai között természetesen ott találjuk Turcsányi Istvánt is. „...az 1951. szeptember 1-én indult kunszentmártoni óvónőképzőben - jóval megelőzve a későbbi általánossá tett politechnikai oktatást - Turcsányi István vezetésével főként az óvónő11 Scheftsik 1935. 1 13.0. 12 Józsa L. 1975. 13 Uo. 14 Uo.