Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)
Szabó István: Turcsányi István a múzeumalapító
elsők között megalakult, 1876-tól 1883-ig működő Tiszazugi Archeológiai Magántársulat. A társulat kezdeményezett ásatásokkal felködlik és elindulhatna egy tiszazugi múzeumot is megteremteni szándékozó gondolat: mint az sok-sok évvel később, napjainkra végül is megvalósult, az hogy egyetlen helyen, a kunszentmártoni múzeumban látható, több gyűjteményből összeszedett kiállítási anyaga alapján a Tiszazug figyelemre méltó leletanyaggal bekerüljön a régészeti, rajta keresztül a múzeumi köztudatba. A múzeummá szerveződés történetére, az „előmúzeumi" időszak eseményeire vonatkozóan az adatok - publikációk hiánya miatt az azonnali korrekciós lehetőségek elmaradásának is köszönhetően - meglehetősen ellentmondásosak. Miután a múzeum valóban múzeummá lett, olyan intézménnyé, amelyre egy egész önálló kis tájegység büszke lehet, létrehozásának tényét mindenki a „saját érdemének", „fáradtságot nem ismerő munkájának" tudja. Ezért aztán a már sikerrel működő múzeum eredményes rendezvényei, magának a múzeummá szerveződésnek elismerést kiváltó ténye különféle fórumokon különféle nevekhez kapcsolva jelennek meg. Mi hát az igazság? Ha rendet tartunk, a jelenlegi tudomásunk szerinti következő momentumok állíthatók időrendbe. 1./ A fent említett korai, régészeti indítékú múzeumkép felvetődése. (Megjegyezzük: a millennium tájékán minden múlthoz valamiféle szállal köthető kezdeményezés - irodalmi, néprajzi, történeti, festészeti, zenei iparművészeti - ilyen indítékú). Ez a múzeumképet is felvillantani képes korai kezdemény azonban a Tiszazugi Archeológiai Magántársulat megszűnésével (1883) úgy tűnt, feledésbe merül. 2.1 1915 táján az a gondolat vetődött fel, hogy új polgári iskolát építenek, és „...a nagyvendéglő, ahol most a Mátyás-király úti iskola van, az lesz a múzeum. A háború ezt a tervet keresztülhúzta." 4 3. / 1923-ban azonban egy első világháborút és hadifogságot megjárt, mindenre nyitott, minden iránt érdeklődő fiatal matematika-fizika-vegytan szakos tanár, Turcsányi István Kunszentmártonba kerül és mint írja: „...én magam a gyűjtést 1923-ban kezdtem el..." 3 4. / 1927-ben egy létesítendő múzeummal kapcsolatos elképzelés vetéídött fel. „...a pusztaistvánházi ásatások idején az volt a terv, hogy lebontjuk a Gyenes szélmalmot és felépítjük újra, kibővítve helyiségekkel a Mátyás-király utca tengelyében (úgy, hogy) a malom minden berendezése - mint technikai dokumentum - megmarad. Később, mivel a város kiterjedt, a terv úgy módosult, hogy „...a szélmalom a régi helyén marad és ott lesz kiegészítő építkezés". 6 5.1 A két világháború közötti időszak múzeumot is célzó, alapozni szándékozó, gyűjtésekkel kapcsolatos kunszentmártoni helyzetére csupán egy visszautaló mondat alapján következtethetünk, „...renoválták a börtönt és az anyagot összehordhattuk, ha nem is a teljeset, mert a volt polgári iskola (itt tanított Turcsányi István hosszú éveken át) komoly gyűjteménye megfogyat kozva élte át a háborút, s csak romjaiban maradt meg ". 7 Ez a mi olvasatunkban azt jelenti, hogy mivel Turcsányi István 1923-tól kezdve ennek az tanintézménynek volt nemcsak a tanára, de székelykeresztúri tanítóképezdés korában is már szenvedélyes és lelkiismeretes gyűjtője, őrzője minden kulturális értéknek-emléknek; múzeum nem sikeredvén, begyűjtött „kincseit" az iskola gyűjteményében deponálta. 4 Turcsányi I. 1974. 2. o. Az összeállítás az évi jelentéseket időrendben tartalmazza. 5 Uo. 4. o. 6 Uo. 4-5. o. 7 Uo. 5. o.
