Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)
Dr. Barna Gábor: Kunszentmártoni és tiszazugi kutatások az 1960-as évek végétől az 1980-as évek elejéig
ben, Kunszentmárton török utáni újratelepedésének, a jászapáti kirajzásnak, helyi egykori szóhasználatban a megszállásnak 250. évfordulójára rendezték. Ezt követően 1970-ben nyílt meg egy régészeti és néprajzi kerámia-kiállítás Vaday Andrea régész és az én rendezésemben. Ehhez már egy rövid kiállításvezető füzetet is írtunk. A kerámia-kiállítás majdnem „állandó" kiállítás lett, hiszen egy évtizedig fennállt a múzeum két udvari emeleti termében. Érdekes módon paraszti kerámiát könnyen tudtunk akkor még az egyes háztartásokból behozni ajándékként. Ami hiányzott, azt a Barna-család Wesselényi utcai portájáról pótoltuk. Ettől a kiállítástól kezdve számíthattunk Smuta Kálmánné aktív közreműködésére. Közben a gyűjtemény más helyiségeiben 1971-ben nagy sikerű kiállítás nyílt a szűcsmesterségről. Rendezői Szabó László, Szabó István, Turcsányi István és jómagam voltunk. Mindegyik kiállításhoz nagy mennyiségű helyi tárgyi anyagot sikerült a szolnoki múzeumnak megvásárolni, vagy a kunszentmártoni lakosoktól a kiállítás idejére kölcsön kapni. Rengeteget segített Papp Péter szűcsmester. Ezek az akciók, amelyeknek nagyon jó visszhangja volt a településen, jó alapot teremtettek a múzeumfejlesztési elképzelésekhez. A határozott cél az volt, hogy 1973-ra, amikor elvégzem az egyetemet, megteremtődjön az intézményi kerete muzeológusi alkalmazásomnak. A szolnoki múzeum igazgatója, Kaposvári Gyula támogatta a tervet, s ezért tette lehetővé a múzeumi munkatársak számára a kunszentmártoni kiállítások rendezését, s azok anyagi támogatását. 1968-ban a nagyközségi tanácstól ún. társadalmi ösztöndíjat kértem. Ez kétoldalú kötelezettséget jelentett volna: engem arra kötelezett volna, hogy öt évig Kunszentmártonban dolgozzak, de reményeink szerint a társadalmi szerződés arra sarkallta volna a kunszentmártoni vezetőséget, hogy a szolnoki múzeummal, illetőleg a megyei vezetéssel együtt létrehozzák öt év alatt a helyi múzeumot. Nem így történt. Ez a terv - már akkor is nyilvánvalóan - politikai és ideológiai megfontolások miatt nem sikerült. Tematikus kutatások a Tiszazugban és Kunszentmártonban A jól előkészített, szervezett, Kunszentmártonra és az egész járásra kiterjedő kutatások egyik fő célja az volt, hogy e gyűjteményt tájmúzeummá fejlessze. Az 1980-as évek közepéig sikertelenül. Sokak másfél évtizedig kitartó, önzetlen munkálkodása kellett hozzá. Az 1972-től több évre előre megtervezett és megszervezett kutatásoknak nemcsak a tárgyi anyaggyűjtés és a múzeumteremtés volt a célja, hanem Kunszentmártonnak és környékének módszeres történeti-néprajzi kutatása is. A módszeres munka egy négy évre szóló történeti, főleg gazdaság- és társadalomtörténeti sorozattal kezdődött, amelynek keretében tudományos tanácskozásokon 1972-ben a vidék 18. századi, 1973-ban 19. századi történetének legfontosabb problémáit vizsgálták a kutatók. 1974-ben a két világháború közötti időszakkal foglalkoztak, majd 1975-ben a felszabadulás tiszteletére rendezett kutatáson és tanácskozásokon az 1945-től eltelt három évtized helyi eredményeit elemezték. Az egyes évek témái természetesen más-más jellegű forrásbázisra Barna Gábor adatközlőjével Tiszakürt-Öregszőlő, 1978.
