Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Húszéves a kunszentmártoni múzeum (Tiszazugi Füzetek 8. Kunszentmárton, 2005)
Dr. Szabó László: Néprajzi kutatások a Tiszazugban
módszeres, ekkor megalapozott tudományos kutatás tovább folyik immár a kunszentmártoni múzeum és a Szegedi Egyetem Néprajzi Tanszékének szervezésében. Növekedik a publikációk száma is, se szeri, se száma azoknak a dolgozatoknak, amelyek rendszeresen hoznak új anyagot vagy idéznek példákat a Tiszazugból. 1982-ben Kunszentmárton és a Tiszazug kisipara tanácskozáson 27 előadás foglalkozott ezzel a fontos kérdéssel, s erről szólt a kiállítás is, hangsúlyozva a város parasztpolgári jellegét. 17 Kunszentmárton volt ugyanis a térség kisipari központja, és az itt készített paraszti gazdaságokat és életigényeket szolgáló tárgyak elidegeníthetetlen részei a falvak tárgyi kultúrájának. Ezt kiegészítette még a háziipar, s természetesen a XX. században mindjobban az olcsó, főként vásárokon és falusi boltokban kapható gyári áru vagy a más vidékekről tömegesen szállított vándorárusok közvetítette főként fa-, textil- és cseréptárgyak tömege. Az egyes mesterségek szerszámainak, munkafolyamatainak, szakszókincsének bemutatása éppen olyan fontos volt, mint az iparosok, háziipari tevékenységgel foglalkozók társadalmi életének, sajátos szokásainak, ünnepeinek leírása vagy társadalmi szervezeteik felépítésének, a mesterségek elsajátításának módozatai. Természetesen a konferencián csak felvillantani lehetett e gazdag anyagból valamit. Mindenesetre alapja lehetett annak, hogy mind a feldolgozott, mind a bekerült gyűjteményi anyagra a jelenlegi múzeum sajátos programot építhessen, s megindulhasson azon az úton, hogy a kismesterségek egyik speciális kutatóhelyévé és múzeumává válhasson. Azóta a Pusztai Gabriella vezette intézmény újabb tanácskozást is szervezett, s ennek jegyében újította meg az időközben megszűnt Tiszazugi Füzetek sorozatot. lfi A hagyományossá vált évi kunszentmártoni-tiszazugi tanácskozások sorát 1983-ban a Tiszazug népművészetével folytattuk. Az itt szerepelt előadók és elhangzott előadásaik részletei és végső eredményei beolvadtak az Európa Könyvkiadónál megjelent Szolnok megye népművészete című impozáns kivitelű monográfiába. Úgy véljük, hogy a tiszazugi kutatások színvonalát jelzi az, hogy ezzel a kötettel indította el a kiadó azt a nagy vállalkozást Hofer Tamás szerkesztésében, amely addig nem ismert új anyagot hozott felszínre, mintegy megnyitva a vidéki múzeumok néprajzi kincsestárát. A munkaközösség utolsó, 1984-ben megrendezett tanácskozásán végre sorra vették a kutatók az egyik legjellemzőbb, addig mindig csak érintett területet, a szántóföldi földművelést. 19 A történeti és földrajzi előadások nem csupán bevezetői, hanem szerves részei voltak a zömében néprajzi előadásoknak, s egy vízszabályozások előtti állapotot vázoltak fel, illetve adtak lehető17 Bereczki I. - Szabó L., 1982. 18 Pusztai G., 2003. 19 T. Bereczki I. - Szendrei E., 1984. Fő Binyekáresz (A Binyekáresz avatás: a szolnoki muzeológusok tréfás, „hivatalos" befogadása)
