Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)

Szabó László: Előszó

ELŐSZÓ Azt hiszem, megengedhetem magamnak, hogy Kunszentmártonról szólva személyesebb hangot üssek meg, hiszen itt több évtizedes munka áll mögöttem, s számos közvetlen emberi kapcsolat jött létre ez idő alatt. 1963 júniusában, Szolnokra kerülésem után egy héttel első gyűjtőutam Kunszentmártonba vezetett a Tiszazugon át. Jóleső érzés volt látni az akkor még virágjában lévő dús kerteket, szőlőket, gyümölcsösöket, melyek részben szülőföldemre, a Tisza menti Erdőhátra emlékeztettek. Estére értem Kunszentmártonba, ahol felkerestem az itt egy éve tanító földimet, a Szamosszegről elszármazott Bacskó Júliát. 0 szerzett nekem szállást Csík Gábor cipészmesternél. így rögtön az iparossággal kerültem kapcsolatba. Az est hátralévő részében hosszan beszélgettünk, s ő felvázolta számomra Kunszentmárton iparos társadalmát. Személyeket is megnevezett. Külön büszkeséggel említette az ekkor művelődési háznak használt egykori iparoskört, s esténként sokat beszélt az ott folyó életről (könyvtár, újságok, színi előadások, iparos bálok, kuglipálya, pipaszó melletti kártyázás). Az iparoskör báljára bármely társadalmi rétegnek rangot jelentett elmenni. Megérkezésem másnapján a gimnáziumban Bacskó Júlia megismertetett Kakuk Mátyás tanár úrral, aki nyelvészettel foglalkozott. Ez kapóra jött, mert terveim közé tartozott, hogy egykori, különböző helyeken tanító egyetemi társaim segítségével megszervezem a megye földrajzi neveinek összegyűjtését. Kakuk Mátyás állta a szavát, és így 1965-ben követendő mintaként adhattuk ki Kunszentmárton földrajzi neveit. De az ő révén gyors ismeretséget kötöttem Turcsányi István múzeumalapítóval és helytörténeti kutatóval, Baldaszti József, Józsa László tanárokkal, Csík Mihály könyvtárossal. Ok segítettek adatközlőket ajánlva. Ekkor kerestem fel a már keveset dolgozó Bozsik Kálmán fazekast, Kerekes Alajos kádárt, Zsemberi János kovácsot, Pásztor János szűcsöt és a rézműves Jauernik-dinasztia kunszentmártoni műhelyét. Ebben az időben jött létre a megyei múzeumi szervezet, és hogy működhessék az új struktúra, eléggé el voltunk látva pénzzel. A megyei tanács jelentős maradék pénzeket is szétosztott intézményei között, amelyet év végéig el kellett költeni. Kaposvári Gyula megbízott, hogy jelentősebb összegért vásároljak tárgyakat. Könnyű helyzetben voltam, úgy döntöttem,