Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)

Bartha Júlia: A kunsági viselet sajátosságai, különös tekintettel a cifraszűr ázsiai kapcsolataira

motívumaiban különösen jellemző az egyes kun városokra jellemző díszítés. (A vásárokon, csárdákban ebből látni lehetett, hogy melyik városból való a legény.) Ennek alighanem az a magyarázata, hogy a helységben dolgozó szűrszabó mester maga alkotta mintakönyv alapján virágozott. Pl.: Györffy Ferenc karcagi mester, aki a XIX. század derekán élt. A szűrhímzést (virágozást) Debrecenben tanulta, hazatérve szülővárosába céhes mesterként 25 éven át dolgozott. A nagykun szűr ornamentikáját ő teremtette olyanná, amilyen lett.

37 Díszítése nem hasonlít a debreceni tanult mintákhoz, annál több régies elemet őrzött meg. Tehát Györffy Ferenc és fia István is merítette valahonnan a motívumkincset, átörökítette, újrakomponálta a díszítőelemeket, mint ahogyan ezt a tájhoz kötődő népművészek teszik még ma is. A különféle alapon, textilen vagy fémen ránk maradt azonos motívumok megjelenésére a legjobb példa a Györffy által közölt ipolytarnóci gallérvirág

38 és a túrkevei tarsolylemez díszítése. Ez is igazolja, hogy a népi díszítőművészet megértése csak úgy lehetséges, ha a motívumok gyakran antropomorf jellegét meglátjuk. Ez magyarázatot adhat bizonyos főleg életmódhoz kötődő motívumkincs továbbélésére, de vándorlására is. Mert ugyanaz a motívum - jel - másnak hat szövésben, hímzésen, bőrmunkán vagy ötvös remeken, de az eredeti jelentése azonos. Megfejtésében gyakran a népköltészet is segít. A zsendülő tudományág, a szemiotika új módszereket, jó lehetőséget kínál az összefüggések felismerésére. Bartha Júlia 37 Györffy István, 1930. 79. vö: Gulyás Éva, 1987. 126-129. 38 Györffy István, 1930. 181. Díszítőelemek, Hajdúság