Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)

Pusztai Gabriella: Hét évtized a kaptafa mellett. Szűcs Imre cipészmester műhelye

kemény áru elkészítésére. Ezeket a kemény speciális anyagokat vízbe kellett áztatni, s hagyták, hogy finoman megpuhuljon, „slanftolódjon". Az alkatrészeket - a talpbélés „branzol", orrkeménység „kapli", kéreg, ráma megmunkálták, riktolták, serfelték. Amikor ez kész volt, elvégezték a beragasztást arany csirizzel. A csiriz a legfinomabb búzalisztből készült. Majd a legfontosabb művelet, a kaptafára foglalás, „cvikkolás" került sorra egy különös fogóval, amelynek „falczang" a neve. Ezután a kaptafára foglalt felsőrészt bevarrták a talpbéléshez a „branzolhoz", amely műveletnek „bindolás" volt a neve. A rámázás során 16 mm széles bőrcsíkot szegeztek fel faszeggel a cipő szélére. A rámázás következtében egy kis homorú üreg keletkezett, amelyet kitöltöttek. A talp alatti kitöltést „ballédernek" nevezték, a lágyék alattit „glengstukknak". A glengerősítő lehetett vékony falemezből is, melyet „horopontként" ismertek. A talpállítás: a megpuhult besanftolt talpat „klostán" nevű kő vagy vasüllőn kikalapálták („kloffolás"). A talpat pontosan a ráma mellett éles késsel „kneipp" körülvágták, s megadták a pontos formát. Ezután bejelölték a faszegezés pontos vonalát. Először mintegy tíz helyen szegezték meg a talpat („hefftelés"). A talp leszegezése árral („bórer") és kalapáccsal történt. Majd jött a sarok felépítése. Egy keskeny bőrcsíkból a „kantnit" (sarokrész) felszegezték, s erre építették a sarkat, melynek építő elemei a flekkek (unter- és oberflekkek). Amikor ezzel elkészültek, összeállt a cipő. Következett a „sróbolás". Éles, pattintott üvegcseréppel körülkaparták a cipőt („abczigolás"). Ezt követte a „glózolás" papírral. Amikor készen voltak, a „glenget" és a „kantot" „kiabnemolták", magyarul leszedték. A „snitt"-vassal felnyomták a snittet, gleng-vassal a glenget, az „ampasz anflijával" pedig a kantot. Hátra volt még a festés, mely politúrral történt. Majd jött a pucolás, „brenolás" meleg vasakkal. A jó brenolás olyan volt, mint a tükör. A kaptafa kihúzása, „lásztolása" után a faszegek kireszelését végezték, továbbá a beragasztó talpbélés beragasztását csirizzel. Ezt követte a kész cipő befűzése és kikészítése. A kikészítés történhetett speciális pasztával, (a legjobb volt az angol Bison paszta) vagy speciális festő folyadékkal. (A festék neve színes vagy színtelen Apretúzol volt.) Pusztai Gabriella