Tiszaföldvári Hírlap, 1995 (3. évfolyam, 1. szám)
1995-01-01 / 1. szám
TISZAFÖLDVÁRI HÍRIAP 5 A régi világban a szépirodalom gyakorlati művelése nem kötődött olyan szorosan meghatározott foglalkozáshoz, mint napjainkban. Akkoriban az író és költő kifejezések nem foglalkozást jelentettek, s ezért van az, hogy a legkülönbözőbb képesítésű emberek írtak verseket, elbeszéléseket, regényeket, vagy fordítottak ilyeneket, ha kellő nyelvi ismerettel rendelkeztek. Minden magyar ember előtt ismeretes például, hogy nagy költőnk Arany János "civilben" vidéki jegyző volt, ahogy akkoriban mondták: nótárius, Jókai Mór pedig ügyvédként szorgoskodott. Nincs hát mit csodálkozni azon sem, hogy Csépa község vasutas szülötte műfordítással is foglalkozott szabadidejében. No, persze nem egyszerű MÁV pályamunkásról van itt szó, hanem egy helyiérdekű vasút részvénytársaság egykori és jólképzett vezetőjéről. Ezt a tollforgató urat 1881-ig Rosen féld János néven, ezután pedig Kárpáti János néven nevezték. Csépán született 1859. augusztus 18-án. Kecskeméten majd Budapesten tanult, 1883-ban pedig az osztrák-magyar államvasutak szolgálatába lépett. Szabó Jenő miniszteri tanácsos meghívására 1896-ban vállalta el a helyi érdekű vasúti részvénytársaságnál a cégvezetői tisztet. Főhivatása mellett jelentős közéleti szerepeket is betöltött. Egy időben szerkesztette az újpesti Társadalmi Lapok című újságot, éveken át elnöke volt az Arany János Kör-nek, alelnöke az újpesti Közművelődési Kör- nek. Ezzel magyarázható fokozott irodalmi érdeklődése. Több fővárosi és vidéki lapnak állandó munkatársa volt /pl. Pesti Hírlap, Képes Családi Lapok, az aradi Alföld, a kolozsvári Polgár stb./, és ezekben közölte cikkeit, főként tárcákat. Önállóan megjelent kötetei inkább műfordítások, mint önálló alkotások. Fordította Jean Richepin, Max Bern, Robert Schweichel és leginkább E. Marliott regényeit. E fordítások jelentősek voltak a maguk korában, és általában képekkel illusztrált díszkiadásokban jelentek meg. Ízelítőül néhány címet műfordításai közül: A kis lord /Bp. 1889. E.H. Burnetttől/, A vén kisasszony titkai Bp. 1890. E. Mari iott-tól/, Gizella grófnői Bp. 1890. E. Marliott-tól/ stb. Az újságokban megjelent cikkeivel, mint szakíró is kitűnik, de kerül egy olyan önálló kötete is, amelyikben vérbeli vasutas szakíróként mutatkozik be: A vasutak keletkezése és fejlődése NN. kötet /Bp. 1891-95/. Az emlékezésre, hálára ritkán hajlamos utókor Kárpáti János nevét is épp úgy elfelejtette, mint sok más hasonló tollforgató társáét. Ha Szinnyei LAIPMELTÁM Kedves Olvasó! TiszteltTámogatóink! Visszatekinteni a megtett útra egyszerűnek tűnő feladat, hiszen a megtörtént dolgokat kell csupán átgondolni, rendezni. A Tiszaföldvári Hírlap elindítása óta ezt néhányszor meg is tettük. Ez a leltár mégis más, most az a célunk, hogy többszöri próbálkozás után végre a városi újságnak a város legyen a felelős pártfogója. A rövid leltár végén tehát átadjuk a "tollat" a Képviselőtestületnek abban a hitben, hogy 1995-től jó gazdája lesz a Tiszaföldvári Hírlapnak. A lap túlélte indítóját, a próbaszám és néhány évfolyam a Tiszaföldvári Polgárok Társulata által felkért szerkesztőség munkája eredményeként kerülhetett az olvasókhoz. A TPT sajnos lassan elsorvadt, így a szerkesztőség is döntés előtt állt. Ekkor alakult meg a Tiszaföldvári Újságért Alapítvány. Cégek, vállalkozók, magánszemélyek és az Önkormányzat összefogásával a lap ismét megjelenhetett. Természetesen kezdettől fogva kapott alkotó kritikát, és érte alaptalan támadás is, postájában a megjelentetésre alkalmas írások mellett időnként a nyomdafestéket nem tűrő levelek is fellelhetők. Ebben nincs semmi különös. Az már kissé elgondolkodtató, hogy az egyébként érdeklődő, gondolkodó és alkotóképes polgárokat hogyan lehetne írásra késztetni, mert akkor lenne igazán tartalmas az újság. Talán' az új felállásban ez a folyamatos gond is megoldódik, és a település kultúrális életéért elkötelezett, felelősséggél gondolkodó szakember irányításával tovább olvasható közmegelégedésre a Tiszaföldvári Hírlap. Akik eddig aktív írói, szerkesztői, terjesztői voltak mindezt elkötelezettségből tették, és kérem legyenek társai az új szerkesztőségnek is. Megköszönve eddigi tevékenységüket hiszem, hogy nem is tudnak teljesen elszakadni ettől a fórumtól, tovább írják, terjesztik a városi újságot. A lap 3. oldalán olvasható előterjesztés elfogadása után nyílik erre lehetőség. Ennek talán most nem lesz akadálya, hiszen a polgármester-jelöltek fórumán valamennyi jelölt a Tiszaföldvári Hírlap kiadása mellett szólt! A jelenlegi műhely tehát bezár, munkatársainak és olvasóinak megköszönve a bizalmat átadom a szakmai munkát. P.T. felelős szerkesztő József önzetlen szorgalma meg nem örökíti, ma talán már a nevét sem ismerhetnénk. Úgy hiszem, Csépa község mai lakóinak szép és nemes feladata lehet ennek a névnek az őrzése, egykori viselője emlékének az ébren tartása, és amennyiben lehet, hagyatékának felkutatása, összegyűjtése, gondozása. Minden település tartozik ennyivel egykorvolt neves szülöttének. Balogh László A TISZA-ZÜG HAJDANVOLT TOLLFORGATÓI Műfordító vasutas Csépáról
