Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-04-01 / 4. szám
4 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP hivatottak és ebben az ifjúságé lesz a fű szerep. T.H.: Melyek voltak a legnehezebb döntések, milyen döntésekkel nem értett egyet? Dr.F.M.: Számomra a legnehezebb döntések azok voltak, amelyek szakmailag álltak távol tőlem, nem tartoztak a szakterületemhez. Igyekeztem ilyenkor a közösség, az érintettek érdekeit szem előtt tartva dönteni. A másik terület a személyi kérdésekben hozott döntések, melyek során, én úgy ítélem meg, nem minden esetben a szakmai szempontok domináltak, amit nem tudok elfogadni, mert a politikai alapon hozott ilyen döntések mindig csak bonyodalmakat okoznak a működés során. Ezeknél a konfliktusokkal meghozott döntéseknél a képviselőtestület további működőképessége is veszélyben forgott. Nem értettem egyet a gimnázium hovatartozását illetően, valamint a zöld iskola igazgatójának személyét illetően. Az idő úgy gondolom az én döntésemet erősítette meg. T.H.: A belső és a külső kapcsolatok építésében volt-e szerepe a testületnek, kapott-e ebben ön szerepet? Dr.F.M.: Ezeket a kapcsolatokat elsősorban a hivatalt irányító emberek, a polgármester, a jegyző építik. Néhány találkozónak, tanácskozásnak helyet adtunk, de személyes közreműködésemet senki sem igényelte. Pedig számos korábbi kapcsolatra lehetett volna építeni a strand fejlesztése esetében is. Tudomásom szerint a strand vezetője többször kezdeményezett ez ügyben tárgyalásokat, de valamennyi az első lépésnél szakmai indoklás nélkül megrekedt. A mezőgazdasági nagy- és kisüzemi termelés, feldolgozás, értékesítés terén lehettünk volna még a település hasznára, de se a helyi testület, illetve polgármester, se a területi országgyűlési képviselő nem tartott erre igényt. T.H.: Tapasztalataira alapozva hogyan képzeli el a következő képviselőtestület munkáját. Dr.F.M.: A lehetőségeket, a munkát, a döntéseket mindenkor behatárolja majd a pénzügyi helyzet. Az biztos, hogy a mozgékonyság, rugalmasság a testület képességeit sokkal jobban kihasználó munkastílus lehet igazán eredményes, ez függ a leendő testület összetételétől. Azt T.H.: Mi vitte arra az elhatározásra, hogy elinduljon a választáson? Cs.L.: Az életem során sok negatív dolgot kellett átélnem - négy év orosz fogság, 1956 utáni mellőzések - és ezek az igazságtalanságok vittek arra, hogy a demokratikus választások után a helyi választásokon elinduljak. A körzetem lakóinak bizalmát elnyerve lettem önkormányzati képviselő. T.H.: Hogyan értékeli a testület tevékenységét? Cs.L.: Az értékelés nem egyszerű, de az eddig eltelt idő alatti működésünk miatt az elődeinkhez képest nem kell szégyenkeznünk. Sok komoly döntést hoztunk, ami településünk előrelépését idézte elő. Az alapellátás területén igyekeztünk biztosítani a feltételeket, így intézményeinket teljes mértékig kielégítettük. Ez nagyon komoly pénzösszegeket igényelt a költségvetésből, de mindenképpen alapvető kötelessége volt az önkormányzatnak. T.H.: Voltak-e olyan döntések, amikkel nem értett egyet, más véleményen volt. Cs.L.: Nem csupán az én véleményem volt, hanem a még nem tudhatjuk, hogy kikből áll majd az új képviselőtestület, ki lesz az új polgármester, de mint elvárás ez így fogalmazható meg. Nagyon sok pénz elnyerhető a pályázati rendszereken keresztül a különböző feladatokra, ezt következetesen ki kell használni. Több szponzort, támogatót kellene keresni, lényegesen jobban kellene támaszkodni a helyi vállalkozókra, akik a jó kapcsolatok kiépítésével- látva azt, hogy fontos jelenlétünk a városnak - lényegesen többet fognak majd tenni a városért. A pénzért Településfejlesztési Bizottsággal együtt kifogásoltunk intézkedéseket. Az egyik ilyen volt a tornaterem tervének megváltoztatása. T.H.: A tornatermek építése országos program és pályázati úton komoly támogatásokkal segítették az építkezéseket. Cs.L.: A tervek első változatát mi is támogattuk, mert tornatermek építésére szükség van. De a nagyvonalú gazdálkodás háttérbe szorítja a lakosság jogos igényeit. Homokon már nem tornaterem, nemzetközi szintű tornacsarnok épül. Felszólaltam az irodaház megvétele ellen is, mert azt nem láttam indokoltnak. Több más embert kérdeztem meg előtte és valamennyien engem erősítettek meg. Ennek az épületnek csupán a működési költségeire évente milliós összeg szükséges. T.H.: ön mit támogatott volna ezek helyett? Cs.L.: A lakosság igényei szerint kellett volna a kezdettől fogva meghatározni, fontossági sorrendbe rangsorolni a tennivalókat. A túlköltekezés helyett megszüntethettük volna szégyenfoltjainkat. Ha egy csomó utat építünk, azt a menni kell, ez kötelessége az önkormányzatnak. T.H.: ön ebben vállal-e ismét szerepet? Dr.F.M.: Még nem döntöttem el, de lehetőségeim korlátozottak, munkám nagy terhet ró rám. Minden perc tele van feszültséggel, mint gazdasági vezető kissé belefáradtam az utóbbi évek harcaiba. Mérlegelnem kell és erre van még néhány hónap. A településért, az itt élő emberekért, kisebb nagyobb közösségekért nemcsak gazdasági vezetőként, vagy képviselőként tehet az ember. lakosság teljes megelégedéssel fogadta volna. A közlekedés, a kereskedelem, minden az utakon zajlik és néhány út helyett sok lehetne most szilárd burkolatú. A testület ülései nyilvánosak voltak, lehetősége lett volna a lakosságnak ezeken felszólalni. Én hiányolom a lakosság érdeklődését a gyűléseken, pedig értékes hozzászólásaikra sokszor szükség lett volna. T.H.: Hamarosan újra választunk. Indul-e ismét jelöltként? Cs.L.: A négy év alatt elért eredményeinknek remélem örül majd a következő testület és okulva kevésbé sikeres döntéseinkből, becsülettel folytatja a megkezdett építő munkát. Szeretném átengedni a lehetőséget a fiataloknak, akik vállalkozóbb szellemben és nagyobb lendülettel, valóban várossá emelhetik Tiszaföldvárt. A település közösségi életétől nem tudok elszakadni, azért mindig tenni fogok erőm és tudásom, lehetőségeim szerint. Eddig is érdekelt és a jövőben is érdekelni fog mindig, mi történik ott, ahol élek. T.H.: Köszönöm a beszélgetést. P.T. A változások egyik vezető pártjának, az MDF-nek a tagjaként indult Cseúz László a választásokon és lett körzetének képviselője.
