Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1994-08-01 / 8. szám

4 nSZAFÖLDVÁKl HÍRLAP söpörni. Én ennyire kicsi­nyes és önző embernek lá­tom Marosfalvi Ernőt. Ab­ban a székben nem lehet­ne senki szubjektív, de pol­gármesterünk nem bírja el­viselni a kritikát, aki más véleményen van azt meg se hallgatja, egyszerűen nem figyel oda. T.H.: Egy képviselőnek jogai és lehetőségei is vannak. P.T.: A strand a hivatalhoz tartozik, így munkahelyi ve­zetőm a polgármester. Eb­ben a helyzetben átértéke­lődnek a konfliktusok. Négyszemközti beszélge­tésen addig jutottunk, hogy közölte velem milyen szim­patikus ember vagyok neki, ismeri a családomat is, de nem őt támogattam, és e­­zért levette rólam a kezét. T.H.: A személyes kon­fliktus egy dolog, de a képviselőnek a város ü­­gyeire kell figyelnie. P.T.: Az előterjesztett a­­nyagok alapján saját dön­téseimet igyekeztem a leg­jobb belátásom szerint for­málni. A kevés rossz dön­tésemet is felvállalom, hi­szen azt is én követtem el. Ilyen volt az a szubjektív döntésem, amikor N. Ko­vács Ferencet támogat­tam, őt szavaztam meg i­­gazgatónak. Bár őszintén tisztelem, de belátom hiba volt, amit igazoltak a tör­téntek. Ezt a tantestületek­re kell bízni, döntsenek a szakemberek és ne a poli­tikai érdekcsoportok. T.H.: Az igazgatóválasz­tások elég nagy hang­súlyt kaptak. P.T.: Pedig nem ez a leg­nagyobb gondja egy tele­pülésnek. Eltelt négy év és igazából nem történt sem­mi. Felépült egy sportcsar­nok, aminek nem ott kéne állnia, bár én is támogat­tam első körben, de ez is példa arra, hogy az ilyen komoly kiadásokkal járó döntéseket nem lehet ko­moly mérlegelés nélkül, ér­zelmekre hagyatkozva hozni, sem az országgyűlé­si képviselő nyomásának engedni. Onnan az a csar­nok már el nem mozdítható és nagyon sokba fog még kerülni a városnak a fenn­tartása. Csak kiadást jelent a TSZ székház megvétele, aho­gyan nem is történt benne, vagy vele azóta semmi. T.H.: Amiket felsoroltál többen eredménynek te­kintik. P.T.: Aki így vélekedik az elszigetelődött a valóság­tól. Nem látja a problémá­kat és ez hamis képet ad. T.H.: A strandon nem ru­házott be az önkormány­zat. Kik segítik téli üze­melési terveidet? P.T.: Ezt a tervemet meg­valósítom, ha kell bele is pusztulok! A vállakozók i­­gérete és közvetlen mun­kahelyi vezetőim korrekt támogatása tesz bizakodó­vá. Az érdeklődés adott, a fűthető öltözőket pedig megcsináljuk. A víz télen is meleg és mi is itt leszünk. Fontosnak tartom a strand és az üdülőkörzet fejlesz­tésének felpörgetését és a négy év alatt szerzett ren­geteg negatív tapasztalat megtanított hogyan kell ezt csinálni. Ezért újra szeret­nék képviselő lenni, de nem fogadom el egyetlen párt támogatását sem, csak a választó emberekét. Ezeket a választási párto­kat alig köti valami az or­szágos politikához, csupán néhány ember, apró helyi érdekcsoportok mozgása, akik bebújva valamelyik párt mezébe sütögetik hu­­sikájukat. Nekünk a város érdekeit kell tekinteni, ez a képviselői szolgálat lénye­ge-T.H.: Köszönjük a beszél­getést. * Több mint öt évvei eze­lőtt kezdődött a történet, aminek zárásaként dr.Vo­­na László helyi képviselő úr mandátuma is lejár. T.H.: Öt év nem rövid idő egy emberéletben. dr.V.L.: Sőt lehet borzasz­tóan hosszú is, főleg az u­­tolsó hónapok. T.H.: A kezdet higgad­tabb volt. dr.V.L.: A Tiszaföldvári Polgárok Társulata akkor és úgy indult, ahogyan 1989-ben a szívünk diktál­ta. Felvállalt és meg is va­lósított több közérdekű célt, újság indult, emlékmű épült, közösségi rendezvé­nyek szerveződtek. Aztán besodródott a politikai szférába és sorsa megpe­csételődött. Én a naív ál­momból ’90 végére ébred­tem fel teljesen. A TPT lis­tájáról bejutva lettem ön­­kormányzati képviselő, ép­pen olyan jószándék által vezérelve mint 18 társam. Persze ez önmagában kevés. Kicsinyes politikai alkuk köttettek, majd politi­kai indulatok korbácso­­lódtak és ez átcsapott be­teges hatalomféltésbe. Ez aztán teljesen eltorzított mindent. Pedig egy helyha­tóságnak elsődlegesen gazdasági és nem politikai testületként kell működnie. Ezt én így nem tudom elfo­gadni, sőt kifejezetten za­var. Ennek megfelelően úgy működtem, hogy az a­­dott pillanatban jónak ítélt döntéseket hoztam. T.H.: Talán így a legnehe­zebb a közt szolgálni. dr.V.L.: Nem volt és most sincs más alternatíva. Az ellenzékre és koalícióra keresztelt testületi csopor­tosulás mára már formailag sem működik. A koalíció koncepció hiányában szét­esett, ellenzéki egység pedig igazából soha nem is volt. T.H.: Milyen eredménye­ket tudhat magáénak a testület? dr.V.L.: Ne használjunk nagy szavakat. Majdnem annyi történt a négy év a­­latt, ami akkor is meglett volna, ha akárki ül a testü­letben. Azt, hogy a város lakossága érzékelje önkor­mányzata működését, azt ennek a testületnek nem sikerült elérnie. Azt, hogy ennek a településnek le­gyen egy fejlődési struktú­rája, egy elképzelése, azt ez a képviselőtestület nem produkálta. Nem használta ki a vállakozók jelenlétét, a falu lehetőségeit. Elmond­hatjuk, hogy nulla a kap­csolatunk a szomszéd tele­pülésekkel. A lakossággal nincs élő és normálisnak minősíthető kapcsolat. Summázva a helyzetet ép­pen megértünk a megszű­nésre. T.H.: Mindig volt vélemé­nyed, segítő és figyelem­felhívó kritikád. Az utób­bi hónapokban viszont harsányabban, kategóri­­kusabban és keményeb­ben fogalmaztál. dr.V.L.: Lehetséges, de ez a négy év hozadéka. A jegyzőkönyvek tanúskod­nak róla, hogy az elején segítő módon hívtam fel a figyelmet a hiányosságok­ra. Nem voltam egyedül, de a megcélzott fülekig nem jutott el semmi. Pedig az üléseken nem egy állam­­polgári szónoklatként hangzanak el ezek a kriti­kák, kérések, hanem kép­viselői észrevételként, amit nem illene csak úgy lesö­pörni. Ma is minden megy tovább, az történik, amit a polgármester úr óhajt. Az észrevételeimet még azon a két-három ülésen megteszem ami lesz, aztán nem elégedetten, de meg­elégelve a közéletet visz­­szavonulok. T.H.: A választásokon ú­­jabb jelöltek indulnak. Van- e üzeneted feléjük? dr.V.L.: Nincs különösebb, de ne előítéletekkel és böl­csek kövével induljanak. I- gyekezzenek megismerni a valós gondokat és lehető­ségeket, keresni a megva­lósítható szakmai megol­dásokat. A lakosság támo­gatása nélkül hiába lesz valaki képviselő. Ehhez a lakosság megismerése, megkeresése, meghallga­tása és megértése kell. T.H.: Köszönöm a beszél­getést.

Next

/
Thumbnails
Contents