Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-07-01 / 7. szám
6 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP TH-EXKLUZÍV Beszélgetés képviselőinkkel a négy év tapasztalatairól. T.H.: Nem volt túl nagy létszámú Tiszaföldváron egyik párt sem, Önök férj és feleség az MDF színeiben indultak a választásokon és bejutottak körzetükből. Ez a politikai szereplés közös, vagy egyéni döntés volt? N.Z-né: Mindketten örömmel üdvözöltük a változásokat és az MDF meghirdetett programjával egyetértve ki akartuk venni részünket a rendszerváltozásból, tenni a közért. Én ezt a közösségi gondolkodást, a közösségért munkálkodást főként édesapámtól vettem át,tőle mindig azt láttam, hogy nem csupán a saját érdekek a fontosak, hanem a szükebb és tágabb közösség érdekei is. Nagy lelkesedés volt bennünk az induláskor, azóta már be kell vallanom, hogy kissé csalódtam a megvalósítás-] ban. \ N.Z.: Egyetértettünk a változásokban való részvételben, de természetesen bizonyos dolgokban másként szemléltük a vi-/ lágot, hiszen feleségem \ humán, én inkább müsza-( ki beállítottságú vagyok. 1 Úgy indult minden, ahogyan a meghirdetett programokban szerepelt, de 1- 2 év múlva egészen más i valósult meg, mint amiért j mi plakátokat ragasztót-, tunk éjszaka, felkerestük^ az embereket, kiálltunk a' rendszerváltás mellett. Én nem kicsit, hanem nagyot csalódtam, majd hamarosan ki is léptünk az MDF tagjai közül. A párthoz való kötődés mellett a fő hangsúly valóban az volt, hogy hasznosítsuk magunkat valahogyan a közösségért, a település fejlődéséért. T.H.: Hogyan képzelték ezt el? N.Z.: Azt vártam, hogy a rendszerváltás kapcsán jelentős anyagi eszközök kerülnek a község tulajdonába. Ezek felhasználásával lehetett volna segíteni. Sok elképzelésem volt, de nem akceptálták. Egy jó géppark önerős működtetése előnyös lett volna. Igaz a mostani műszaki csoport erejét ez a feladat meghaladta volna, nem tudta volna megfelelően működtetni. T.H.: A szakapparátus összetételére gondol? N.Z.: A nagyobb feladatokban felkészültebb műszaki szakemberek kelletnek természetesen, de ez iminden területre igaz és talán megvalósítható is lett volna. Most erre már nekünk nincs időnk. De néhány komoly kiadást jelentő döntés ellen is ipróbálkoztam érvelni, ímert ma is azt mondom, hogy jobb lett volna utakra fordítani azt a pénzt, amibe a TSz székház került. Vagy a homoki sportcsarnok helyett egy minden iskolai és tömegsport 'igényt kielégítő tornaterem építésével értettem egyet, amivel újabb 20 millió forintos plusz kiadás elkerülhető lett volna. E- zek komoly gondokat jelenthetnek a következő testületnek, hiszen ezeket a felvett hitelösszegeket ki kell gazdálkodni. Én mindig úgy gondolkodtam, hogy ezek helyett hány kilométer utat és járdát lehetett volna építeni, amire most nagyobb szüksége lett volna a településnek, a lakosságnak. N.Z-né: Én ezt a plusz 40- 50 millió forintos kiadást inkább a Balogh-sarok városközponttá alakítására fordítottam volna, ami mindenki hasznára szolgálná a lakosságot. T.H.: Van-e erre vonatkozóan valamilyen elképzelés, terv? N.Z.: Nem igazán tudok ilyenről, nem készült a település távlati fejlődését segítő terv. Hiányzott és hiányzik a kapcsolat a város jó képességű vállalkozói között, pedig ebben sokat segíthetett volna az itt élő műszaki értelmiség, a jó szakemberek. Kár, hogy erre nem tartottak igényt. T.H.: Hogyan sikerült ezt a testületi üléseken képviselnie? N.Z.: Eleinte nem folyt igazán munka, a pártoskodás volt a jellemző. A- mit akkor az egyik oldal gondolt, azt a másik mereven elzárkózva nem fogadta el. Hogy miért történt így, arra nem találom a választ. N.Z-né: Azt nem szabad elfelejteni, hogy egyetlen képviselő sem volt hivatásos politikus és ahhoz idő kell, hogy kialakuljon a munkastílus. Ezért volt nehéz a kezdet. Létrejött a koalíció, amit eleinte komolyan vettünk, de az MDF-SzDSz-FKGP együttmüködési megállapodását éppen a polgármester úr nem tartotta be, saját kedve szerint formálva az eseményeket. T.H.: Ez a helyzet sem segítette a munkát, de azért a város élete nem állt meg. N.Z.: Nagy lendülettel merültünk a munkába, megkerestük a szomszéd településeket, előkészítettünk néhány együttműködési lehetőséget - pl. víz, szennyvíz, telefon stb.- de a megoldás előtt a döntési szinten mindig megrekedtek a dolgok. A települések vezetőinek viszonya sem segített az együttműködésnek, pedig valamennyien jól járhattunk volna. Egy idő után ezt megunja az ember, mert úgy érzi fölösleges amit csinál. T.H.: Mindketten tagjai, sőt vezetői egy-egy szakmai bizottságnak. Hogyan látják a bizottságok munkáját? N.Z.: A megalakuláskor politikai szempontok do-folytatás a köv.oldalon-