Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-06-01 / 6. szám
HSZAFÖLDVÁRI HÍRIAP 5 TH EXKLUZÍV A négy évnek csak egy részét töltötte képviselőként Kis István T.H.: Pártja listájáról jutott egy visszalépés után a képviselő testületbe. K.I.: Alapító tagja voltam a helyi SZDSZ-nek, a párt listáján kaptam helyet. Engem a változás akarása motivált, ezért kerestem a helyi közéletben azt a közösséget, amelyikkel azonosulhattam, nézeteink és elképzeléseink találkoztak. Persze a kezdethez képest nem egészen az általam remélt módon. T.H.: 1990-ben tulajdonképpen az SZDSZ állított polgármestert. K.I.: Valóban a helyi SZDSZ támogatásával lett polgármester Marosfalvi Ernő, ezt az elképzelésünket sikerült érvényesíteni. De később a kommunikáció egyre nehezebb volt a polgármesterrel, aki többnyire elzárkózott a kezdeményezéseink elől. Az önkormányzati anyag nem volt tárgya megbeszéléseinknek, nem kívántunk a döntésekbe direkt beleszólni. Viszont a helyi gazdaság előrelépését, a kifelé való nyitás eséjét folyamatosan kértük. Olyan elemi etikai hibákat vétett a polgármester, ami a köz szolgálatában megengedhetetlen, de udvariatlan viselkedés magánemberként is. Kapcsolatokat kereső bajorországi vezetők jártak itt, az Európa Unió komoly delegációja várta a gimnáziumban, de a polgármester úr meg sem kívánt jelenni. T.H.: Később a testület tagjaként tudott-e ezen változtatni? KI.: Ezen a területen szinte semmi nem változott és ennek csak a város látja kárát. A nyugati kapcsolat ide pénzt és üzleti lehetőségeket, idegenforgalmat hozott volna, ami a város lakóinak gyarapodását, a város fejlődését jelentené. Ez más magyarországi településeken így történik, pedig ott sem voltak jobbak az adottságok. Amíg nem voltam képviselő, addig is tudtam a testület munkájáról. Nem voltak illúzióim, az kívülről is tisztán látható volt, hogy túlságosan agyonpolitizált döntések születtek. A különböző személyi kérdésekben az alkalmasság helyett a "melyik párt tagja" szempont dominált. A személyeskedések pedig akár párton belül, akár a testületben teret kapnak, abból soha jó dolog nem alakul. így aztán nem volt könnyű döntés a hely elfoglalása, de hittem abban, hogy még hasznos lehetek. T.H.: Az Ön szakterülete az oktatás. K.I.: Pedagógus vagyok, az oktatáshoz értek. Fontosnak tartottam a helyi iskolák szakmai munkájának összehangolását, ami hosszútávú lehetőségeket, jó eredményeket jelenthet. Ez szakmailag az Oktatási Bizottságnak ad feladatot, és ebben lett volna mit felvállalni. I- gaz az iskolák nyitotttabbak lettek, de az értelmiséget nem sikerült olyan közösségbe egymás mellé állítani, ahol a párbeszéd, a szakmai véleménycsere a város kulturális életének alapja,mozgató rugója lehetne. T.H.: Egyszer felvetődött egy főiskolai kihelyezett tagozat fogadásának lehetősége. K.I.: Nagyon hízelgő lenne, de nincs reális esélye. Ezt a polgármesternek úrnak is látnia kell, hogy Tiszaföldváron hiányzik az az infrastruktúra, amit egy ilyen intézmény igényel. Nincs kulturált szállás, nincs étterem, nincs mozi, de olyan szórakozóhely sincs, ami otthont adna a hallgatóknak és tanáraiknak. A városi címhez-ranghoz a jövőben is kell, hogy várossá is fejlődjön ez a település. Akkor majd érdemes ilyen terveket szövögetni. T.H.: Ön szerint mi lenne a fontos most? K.I.: Elsősorban az, hogy az emberek jól érezzék magukat Tiszaföldváron Ez a feladata a testületnek, erre szól a felkérésük, ez a kötelessége a képviselőknek, a polgármesternek, a város vezetésének. Élnek itt a gazdasághoz, a gazdálkodáshoz értő emberek, be kell őket vonni a munkába! Komoly külső szakemberekre is szükség van, akik nagyobb rálátással és hozzáértéssel eredményekre képesek. A strand valamilyen oknál fogva háttérbe szorult,pedig a település gazdasági emelkedésének egyik alapja lehet. Én általában is, de a bizottságoktól is hiányolom az átfogó, hosszabb távú terveket, koncepciót. T.H.: Ez már talán az új testületre marad. K.I.: Azért idő még van a munkára. Sok gondot okozott a törvények változása, a vitás törvények alkalmazása. Igyekeztünk betartani a hatályos törvényeket, de bizonyos esetekben ez szinte lehetetlen volt. Az állami költségvetés mértéke nem követte a törvénykezést, így nehéz terhek elé állította az önkormányzatot. Természetesen az eredményeink is jegyezhetők, hiszen utakat, csatornákat, gázt sikerült fejleszteni és talán hamarosan realizálódik a telefonhálózat is. De az ember mindig ahhoz képest látja az eredményeket,amilyen lehetőségek kihasználatlanok maradtak. T.H.: Ősztől újabb négy év kezdődik, ha ismét képviselő lesz folytatja a felsorolt elképzelések megvalósítását? K.I.: A közélet,az itt élők sorsa mindig érdekelni fog.Az a munkámtól függ, hogy képviselőként tudom-e ezt szolgálni. T.H.:Köszönöm a beszélgetést.
