Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1994-03-01 / 3. szám

TISZAFÖLDVÄRI HÍRLAP 4 TH EXLUZÍV Három, vagy három és fél év után a Tiszaföldvári Hírlap beszélgetésre invitálta Marosfalvi Ernőt, Tisza­földvár polgármesterét. Tetemrehívás nem történt, higgadtság jellemezte a beszélgetést. A találkozáskor mindkét fél kifejtette fenntartásait, ellenérzéseit, de a riport létrejött. Infrastruktúra T.H.: Ez nem egy összegző riport, de az eltelt közel négy év fel­veti a kérdést, milyen tervekkel indult az ön­­kormányzat, mit valósí­tott meg, mi az, ami kimaradt, hogyan érté­keli a saját és az önkor­mányzat munkáját? M.E.: Egy ekkora időszak összefoglalásához idő kell. Azonban ha összehasonlíta­nám Tiszaföldvár fejlődését a 40 évhez képest, akkor sokat fejlődött. Ha az elképzelése­imhez mérem, akkor keveset. Ez azt is megszabja, hogy a saját munkámmal nem va­gyok elégedett, mint ahogy az az ember sem elégedett a rendszerváltással, akit az hát­rányosan érintett. Akinek ez hasznot hozott, az természet­­sen elégedett. Egy működő demokráciában ez benne van a "játékban". T.H.: És mit sikerült megvalósítani? M.E.: Legnagyobb érde­memnek tartom - magam felé - hogy rend volt. Működött az önkormányzat. T.H.: Bár ha visszaem­­lékszem a kezdeti időkre, igencsak csikorogtak a fogaskerekek. Hosszú vajúdás után, nehéz szü­léssel jöttek létre a ha­tározatok. M.E.: Ez így igaz! Sokáig a politikai hovatartozás motivál­ta a döntéseket. Mára azon­ban mindenki a lényegre kon­centrál, lényegesen olajozot­­tabban működik a testület. Biztos nekem is volt rossz dön­tésem, meg az önkormány­zatnak is, de ezt az idő eldön­ti. A tervek megvalósítását behatárolta a költségvetés korlátja. Mindenképpen az infrastruktúrát, az utakat tet­tem előtérbe. Bizonyára visszaemlékszik 1990-re, a temető környékére. Itt lett az első út. Megépült a Körösi út is, egybekötve a Vásártér út­tal. Ez már egy körút. Gyakran járok ezen az úton és elszomorodok, ha a mellékutcák sarát látom. Nemsokára egy újabb út kap szilárd burkolatot. T.H.: Melyik ez az út? M.E.: Nem titok, ez az Ár­pád út, a testület határozata alapján. Számomra kényel­metlen, de az út lakosai ne szenvedjenek hátrányt azért, mert én ott lakom. Egy küldöttség keresett meg aláírt ívekkel, melyben pénzt és 1500 munkaórát ajánlottak fel, csak az önkor­mányzat építse meg az utat. Ez a felajánlás kb. 2-2.5 millió forintot jelet. Tiszaföldváron 40-50 km földút van, amit az ezredfordulóig meg kell épí­teni - polgármestertől függet­lenül. Ez a mai árakon 300 millióba kerül. Önkormányzati pénzeszközökből ezt lehetet­len megvalósítani, ezért tar­tom példaértékűnek a kez­deményezést. T.H.: Hogyan alakult a gáz és a csatornaháló­zat? M.E.: A csatorna gerincve­zetéke nagyjából kész, ami sok kilométer. Amit még meg tudtunk oldani az az, hogy Földvár utcahálózatát tekint­ve 30 %-ról 90 %-ra bővítet­tük a gázhálózatot. Kell szólnom arról, hogy az elmúlt negyven év alatt Tisza­földváron egyetlen középület sem épült. Épült viszont há­rom iskola, amely az akkori igényeknek is csak a két­harmadát tudta kielégíteni. Ezt a fennmaradó egyharma­­dot is most kell pótolni, állandó bővítésekkel. Első lépés volt az Ószőlői Iskola és a Gimná­zium. Jövőre következik a Belterületi Iskola. Én ezeknek a bővítéseknek azért örülök, mert azt jelenti, hogy az isko­lák jól működnek, sok a gye­rek. A közösségi ház megva­lósításához első lépésként megvásároltuk a telket, itt a Balogh-sarokra gondolok. T.H.: Vannak-e más tervek a sarok beépíté­sére? M.E.: Rengeteg elképzelés van. A már említett közösségi ház. A fennmaradó területet felosztjuk és megpályáztat­juk. A rendezési tervnek megfelelően, az építésügyi hatósági normákat betartva pályázhatnak a lakosok. Ez vonatkozik Földvár - önkor­mányzati tulajdonban lévő­belterületi ingatlanjaira is. A rendőrkapitányság létrejötte vonzani fogja majd az ügyés­zséget és a bíróságot is. Eze­ket a hivatalokat is ide képze­lem el. T.H.: Nem állom meg azt, hogy megkérdez­zem! A lakosság jó része ide képzelte el, a Ba­logh-sarokra várta a tor­nacsarnokot. Miért ke­rült Homokra? M.E.: A tornacsarnok épí­tése tornaterem beruházása­ként indult. Később jöttek az igények, hogy szabályos kézi­­labdapálya, kosárlabdapálya, röplabdapálya, teniszpálya le­gyen. Ehhez a tornatermi méretek nem voltak elegen­dőek. Én nem is a Balogh-sarokra terveztem a tornacsarnokot, hanem az Ószőlőbe az "Öregkör" helyére. Azon le­het vitatkozni, hogy jó helyre épült-e a tornacsarnok, de nem rajtunk múlott. T.H.: A telefonnal kapcsolatban mivel tudja biztatni a lakosságot? Gondolok a telefonra, kábel TV-re és a riasztó vonalra. M.E.: Valóban, a telefon­beruházás egy olyan akció volt, amikor a lakosság anyagi erejét nagymértékben igény­be vettük és két év után megállt a dolog. Egy hírközlési beruházás nem önkormány­zati feladat. Meg kellett várni a távközlési törvény létrejöt­tét. "...nem szeretek félbehagyni munkát..." Mérlegelés Tiszaföldvár polgármesterével

Next

/
Thumbnails
Contents