Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1994-03-01 / 3. szám
\ Virosi haviläp II. évfolyam 3. szám 1994. március Ära: 25 Ft, 1894. március 20-án halt meg Kossuth Lajos, történelmünk tündöklő korszakának nagy hatású vezetője. Életének emigrációban töltött 45 éve a magyar szabadság melletti kiállás örök érvényű példája. KOSSUTH UTOLSÓ ARCZKÉPE Schemboche turini fényképe után A NEMZET ÜNNEPE Az európai népek és nemzetek legjelesebbé vált ünnepei egyrészt az államalapításhoz, másrészt a függetlenség kivívásához, illetve a polgári szabadságjogok megszerzéséhez vagy annak elszánt megkísérléséhez kapcsolódnak. Kiváltképpen így van ez a mi esetünkben. Első királyunk Szent István végérvényesen hazát teremtett számunkra, beillesztett bennünket az akkori Európába. Tettét, emlékét minden év augusztus 20-án ünnepli meg a hálás utókor. Történelmünk - az ország földrajzi helyzetéből is következően - úgy alakult, hogy gyakran volt részünk nem csak a nemzeti méltóságunkat és szuverenitásunkat sértő, hanem fejlődésünket is gátló, vagy rossz irányba vivő külső elnyomásban. Mi, mai magyarok büszkék lehetünk elődeinkre, mert nem tűrték a kerékkötő leigázást. Nem tűrték sem 1848-ban, sem 1956-ban. Mindkét esetben kiálltak ellene, mindkét esetben kiálltak Európáért, az európai haladásért is. Most 1994-ben az 1848-as forradalom kitörése évfordulójának megünneplésével együtt méltó módon kell megemlékeznünk Kossuth Lajosról is, hiszen március 20-án lesz halálának 100. évfordulója. Annak a nagy hazafinak, aki politikusi éleslátással ismerte fel a XIX. század első felében a társadalom gyökeres átalakításának szükségességét. Annak az áldott tehetségű szónoknak, akinek hívó szavára azt énekelték a szabadságharcos magyarok és nem magyarok, hogy: "Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kei! menni." Miért voltak ilyen elszántak és mindenre készek akkori elődeink? Azért, mert a forradalom és a szabadságharc élén ott álltak a lelkes, a mindent egy lapra feltevő, fiatalos hevületű márciusi ifjak, de ott voltak az egyéni érdekeiket félretevő idősebb politikusi nemzedék tagjai is; gróf Batthyány Lajos és a többiek, ott voltak a magyar szabadság ügyéért életüket is bátran feláldozó hős tábornokok. Vasvári Pál szavai méltóképpen fejezik ki az akkor politikai szerepet vállalók mára is példát adó önzetlenségét, hősies eltökéltségét: "Ha keli, készek vagyunk elveszni, csak a nemzet legyen szabad és unokáink legyenek boldogok." 1848 és Kossuth eszméit nemcsak ünnepelni kell, róluk nem elég csak megemlékezni - hűnek is kell lenni hozzájuk. A kicsinyesség, az önzés, a hatalomféltés, a pártoskodás, a nyilvánosság korlátozása, vagy az azzal való visszaélés nem a hozzájuk való hűséget jelenti. A hazában való gondolkodás 1848 egyik legfontosabb öröksége és mának szóló üzenete. Kossuth 1848. július 11-én, a képviselőházban elhangzót emlékezetes szavai ma is aktuálisak: "... meg akartam kérni önöket, uraim, bogy ba van valahol a hazában egy sajgó kebel, mely orvoslásra, ha van egy kívánság, mely kielégítésre vár: szenvedjen még egy kissé e sajgó kebel, s várjon még egy kissé e kívánság - ne függesszük fel ezektől azt, hogy megmentsük a hazát. .... (Folytatás a 2. oldalon)
