Tiszaföldvári Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1994-03-01 / 3. szám

\ Virosi haviläp II. évfolyam 3. szám 1994. március Ära: 25 Ft, 1894. március 20-án halt meg Kossuth Lajos, törté­nelmünk tündöklő korszakának nagy hatású vezetője. Életének emigrációban töltött 45 éve a magyar sza­badság melletti kiállás örök érvényű példája. KOSSUTH UTOLSÓ ARCZKÉPE Schemboche turini fényképe után A NEMZET ÜNNEPE Az európai népek és nemzetek legjelesebbé vált ünnepei egyrészt az államalapításhoz, másrészt a függetlenség kivívásá­hoz, illetve a polgári szabadságjogok megszerzéséhez vagy annak elszánt megkísérléséhez kapcsolódnak. Kiváltképpen így van ez a mi esetünkben. Első királyunk Szent István végérvénye­sen hazát teremtett számunkra, beillesztett bennünket az akko­ri Európába. Tettét, emlékét minden év augusztus 20-án ünnepli meg a hálás utókor. Történelmünk - az ország földrajzi helyzetéből is következően - úgy alakult, hogy gyakran volt részünk nem csak a nemzeti méltóságunkat és szuverenitásunkat sértő, hanem fejlődésün­ket is gátló, vagy rossz irányba vivő külső elnyomásban. Mi, mai magyarok büszkék lehetünk elődeinkre, mert nem tűrték a ke­rékkötő leigázást. Nem tűrték sem 1848-ban, sem 1956-ban. Mindkét esetben kiálltak ellene, mindkét esetben kiálltak Euró­páért, az európai haladásért is. Most 1994-ben az 1848-as forradalom kitörése évfordulójá­nak megünneplésével együtt méltó módon kell megemlékez­nünk Kossuth Lajosról is, hiszen március 20-án lesz halálának 100. évfordulója. Annak a nagy hazafinak, aki politikusi éleslá­tással ismerte fel a XIX. század első felében a társadalom gyö­keres átalakításának szükségességét. Annak az áldott tehetsé­gű szónoknak, akinek hívó szavára azt énekelték a szabadság­­harcos magyarok és nem magyarok, hogy: "Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kei! menni." Miért voltak ilyen elszántak és mindenre készek akkori elő­deink? Azért, mert a forradalom és a szabadságharc élén ott álltak a lelkes, a mindent egy lapra feltevő, fiatalos hevületű márciusi ifjak, de ott voltak az egyéni érdekeiket félretevő idő­sebb politikusi nemzedék tagjai is; gróf Batthyány Lajos és a többiek, ott voltak a magyar szabadság ügyéért életüket is bátran feláldozó hős tábornokok. Vasvári Pál szavai méltókép­pen fejezik ki az akkor politikai szerepet vállalók mára is példát adó önzetlenségét, hősies eltökéltségét: "Ha keli, készek vagyunk elveszni, csak a nemzet legyen szabad és unokáink legyenek boldogok." 1848 és Kossuth eszméit nemcsak ünnepelni kell, róluk nem elég csak megemlékezni - hűnek is kell lenni hozzájuk. A kicsinyesség, az önzés, a hatalomféltés, a pártoskodás, a nyilvá­nosság korlátozása, vagy az azzal való visszaélés nem a hozzájuk való hűséget jelenti. A hazában való gondolkodás 1848 egyik legfontosabb öröksége és mának szóló üzenete. Kossuth 1848. július 11-én, a képviselőházban elhangzót emlékezetes szavai ma is aktuálisak: "... meg akartam kérni önöket, uraim, bogy ba van valahol a hazában egy sajgó kebel, mely orvoslásra, ha van egy kívánság, mely kielégítésre vár: szenvedjen még egy kissé e sajgó kebel, s várjon még egy kissé e kívánság - ne függesszük fel ezektől azt, hogy megmentsük a hazát. .... (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents